Aktívan telik a hosszú szünet

– Viszontagságos szezonunk volt. Igazi összeállásnak még így sem nevezném azt, ami a ZTE elleni meccsre kialakult, hiszen Wirth Ádám és Kovács Ádám sérülése miatt ekkor is volt hiányzónk. Ekkorra kezdett kialakulni az, amit Szrecskóval közösen kigondoltunk, de nagyon nehéz feldolgozni azt, hogy egyik napról a má­­sikra azt mondják: vége van – kezdte lapunknak Simándi Árpád, a Naturtex-SZTE-Szedeák másodedzője, aki az idény során Andjelko Mandics és Szrecsko Szekulovics segítője is volt a felnőtt csapatnál ebben az idényben.

– Voltak nagyon jó meccseink és hihetetlen összeomlásaink is, ám úgy érzem, pozitív irányba mehettünk volna tovább, és azt gondolom, versenyben lehetettünk volna azt illetően, hogy elkerüljük a play-outot, és bennmaradjunk. Talán akkor tudhattuk volna meg, hogy ez a csapat mire képes valójában, amikor befejezettnek nyilvánították a bajnokságot, de a sportban nincs ha: ezzel együtt is jó lett volna a bennmaradást a parketten kiharcolni – tette hozzá a tréner.

Simándi Árpád az utánpót­lásban is dolgozik a szegedi klubnál: mint kitért rá, nagyon nehéz volt megszoknia, hogy nem kellett mennie edzést tartani – ugyanakkor tisztában van vele, a világban zajló folyamatok és a járványhelyzet miatt nem ez a legfontosabb dolog jelenleg. A hosszúra nyúlt kényszerszünet viszont igen sűrű menetrendet is hozott számára.

– Még ha csak elméletben is, de lényegében egész nap kosárlabdázom, hiszen Kiss Zsolttal közösen most írjuk a diplomamunkánkat. Aktív időszakot élek meg a kosárlabda kapcsán, kiküldjük az online edzésterveket a gyerekeknek, de nemcsak adjuk, hanem kapjuk is ezeket a feladatokat a szakedzői képzés keretein belül. Mindezzel együtt is re­mélem, minél hamarabb zöld utat kapunk, és amint nyitva áll egy tornaterem, abban a pillanatban nekilátunk a munkának a kollégákkal. Az U20-as csapattal való kommunikáció során érzem, hogy nemcsak nekünk, edzőknek hiányoznak a közös foglalkozások, hanem a gyerekek is hasonlóan gondolkodnak – zárta Simándi Árpád.