Douchev-Janics Natasa: nem fél a konkurenciától

– Fehér-, rozé- vagy vörösbor?

– Amikor ritkán odajutok, fehérboros vagyok inkább. A vörös is ízlik, sőt ha jobban belegondolok, akkor a rozé ugyancsak. Tisztán a legjobb, de nem zárkózom el nyári meleg estéken a fröccstől sem.

– A borfesztivál nagyon régóta Szeged fontos része, és sokáig [namelink name="Douchev-Janics Natasa"] is az volt. Milyen érzés nem haza-, hanem visszatérni Szegedre?

– Sosem idegenként érkezem meg a városba. Mindig van valami esemény, sok az ember, az ismerős, így mindig akad, akivel érdemes összefutni és találkozni. Itt edzőtáboroznak a mexikóiak, ők éppen ezt élvezik: a borfesztivál alkalmával például mindenki mosolyog, mindenki boldog, és elfelejti a napi gondokat.

Kiegyensúlyozott, nyugodt. Douchev-Janics Natasa a Maty-éren folytatja a felkészülést. Fotók: Schmidt Andrea
– Hosszú időt töltött Mexikóban, mit látott és tapasztalt a közép- amerikai országban?

– Meleg volt, és nem fáztam, ez nekem fontos. És az nem igaz, hogy Mexikó nem biztonságos. Az amerikai filmek és sztorik jelentősen túloznak ebben a tekintetben. Biztonságban éreztem magam, és teljesen más minden, mint Európában. Amit ma nem csináltak meg, azt nem holnap, hanem holnapután csinálják meg. Ez a mentalitás azért egy kicsit túl sok volt, és ők is változtak: ahhoz, hogy a sportban sikeresek legyenek, ez nem mehet a végtelenségig.

– A kislánya, Milana is ott volt végig, kóstolgatja már a kajakozást?

– Nagyon messze van tőle, még úszni sem tud, viszont szeret pancsolni. Azt érzem, hogy nem kell sietni semmivel, élvezze a gyerekkort és azt, hogy nincs semmilyen kötelessége. Van egy kis macskája, azzal is éli az életét, volt, hogy egy nap alatt tízszer megetette. Mexikóban is járt óvodába, most pedig anyukámmal a szülővárosomban, Bácskapalánkán óvodás. Éppen a napokban mondta Milana, hogy most már beszélt a társaival, hiszen eddig nem mert. Elég sokféleképpen és több nyelven kommunikál, ezt pedig nem értették a többiek, ezért félénk volt. Az óvó nénije azt mondta, nyugodt és jó fej kislány, csak nem érti, miért nem beszél. Na, ez már a múlté.

– A versenyszezon elindult, a sérülése a múlté?

– A fejemben mindig ott van, hogy volt egy műtétem, de szerencsére nem a seb emlékeztet, hanem a tudatalattiban jelentkezik. Az elején óvatosabb voltam, mert kaptam visszajelzést: fájt. Éppen ezért nem is erőltettem a futást, de most már jó ideje nincs semmi bajom, fájdalmam. Az úszást, a kondizást, a kajakozást egyáltalán nem zavarta a felépülés. Vár még rám egy kontroll a szegedi válogató után, amikor megnézik a csigolyák állapotát.

– Készen áll a hazai versenyekre? Nagyon komoly a konkurencia...

– Mindig is erős volt, ezzel tisztában vagyok, hiszen ebben versenyzem elég régóta. Csak akkor hagytam ki versenyeket, amikor terhes vagy műtött voltam. Most is közbeiktattam a duisburgi világkupát, hogy túlessek legalább egy komoly megmérettetésen Szeged előtt. Megnézem, hol tartok. Remélem, mindenki a hátamat nézi majd... Nem esem kétségbe, ha most rosszul megy, mert tudom, hogy mennyit dolgozom. A jó formára jövőre van szükség, de most sem panaszkodhatok, hiszen az edzéseken jó időket kajakozok, és tudom, hogy a versenyhelyzet egy-két másodpercet még javít is a teljesítményemen. Az elvégzett munkának jövőre kell kamatoznia.

– A Kovács Katalinnal alkotott párosuk a hosszú kihagyás ellenére jól működik?

– A kajakozást nem lehet elfelejteni. A lényeg, hogy gyorsak legyünk, ahhoz pedig dolgozni kell, hogy ugyanarra a szintre eljussunk, amelyen voltunk.