Könyvtártörténet az egyházaktól Makoveczig

– Az első, 18. századi gyűjtemények egyháziak voltak; ezeket csak a hívek látogathatták. Később, a 19. században a társasági egyesületeknek, gazdaszervezeteknek, olvasóköröknek voltak hasonló komolyabb, de szintén zárt kollekcióik – mondta Kovács Andrea, a makói József Attila Könyvtár vezetőhelyettese, amikor előadást tartott a helyi könyvtártörténet témájában a Makói Honismereti Kör felkérésére. Nem másutt, mint a munkahelyén.

Könyvtártörténet napjainkig

Mint elhangzott, az itteni első közkönyvtár egy magántulajdonú gyűjtemény felajánlásából született. A makói születésű szemészorvos, Juhász Lajos a városra hagyta ötezer kötetes kollekcióját. Espersit János ügyvéd, helyi politikus közbenjárására ennek anyagából nyílt meg 1911-ben a városházán. Bárki felkereshette ingyen, egyszerre legfeljebb két kötetet lehetett kikölcsönözni két hétre – de csak heti 3 órán át volt nyitva és többször átmenetileg bezárták. Ezért sokan az 1908-ban belügyminiszteri rendeletre – eredetileg szakkönyvtárként – alapított, és a 30-as években jelentősen kibővített bibliotékába szoktak át. 1942-ben aztán a két könyvtár vármegyeiként egyesült a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület (DEMKE) ma Návay téren álló épületében.

A második világháború után minden magán-, egyesületi és intézményi könyvtárat népkönyvtárrá nyilvánítottak – 79 volt belőlük. A városi nyilvános könyvtár 1951-ben alakult meg 2160 kötettel – azért ilyen kevéssel, mert az állomány 85 százalékát politikai okokból leselejtezték. Ez 1968-ig helyről helyre vándorolt, mígnem 1971-ben önálló, a makói Batka István Ybl-díjas építész által tervezett épületet kapott. A makói könyvtártörténet ezen a helyen ért el napjainkig, hiszen lebontása után ugyanitt épült fel a Kossuth-díjas Makovecz Imre által megálmodott jelenlegi, 2019-ben átadott bibliotéka.