Mentát szenteltek, földön hemperegtek júliusban

Július hónap is bővelkedett a furcsa, ugyanakkor bájos szokásokban, hiedelmekben a néphagyomány. A jeles napok sora másodikán Sarlós Boldogasszony ünnepével kezdődött, amikor elkezdték az aratást. Arra emlékeztek, hogy Szűz Mária meglátogatta testvérét, az akkor már ugyancsak gyermeket – Keresztelő Szent Jánost – váró Erzsébetet. Kimondottan szegedi tradíció volt ezen a napon a mentaszentelés. 

– Az asszonyok sarlóval vágták le a fodormentát, amit fontos gyógynövényként használtak. Szentelmény volt, azaz, miután megszenteltették az egykori Szent Rozália kápolnában, még nagyobb gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Főzetet készítettek belőle, amit Tápén köhögés ellen használtak, valamint fájós lábra is gyógyírnek tartották. Utóbbi azzal van összefüggésben, hogy Mária nagyon hosszú utat tett meg testvéréhez – magyarázta Kulik Melida, az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa. 

Hemperegni kellett a földön 

Július 20-ra, Illés napjára vihart jósoltak. A Bibliában ugyanis a próféta tüzes szekéren jelenik meg, forgószél viszi a mennybe. Éppen ezért ezen a napon nem volt szabad aratni, mert féltek a villámtól. Ajánlott volt azonban a földön hempergés mennydörgés idején, ugyanis úgy tartották, ez megóvja az embert a hátfájástól. A néprajzos muzeológus elmondta, hogy Szegeden egy mondás is kapcsolódott Illés napjához, a vihar okozta lehűléshez: „jajj neköd kánikula, ha Illés próféta nyakadat mögmossa!”.  

Július 22-én, Mária Magdolna napján tilos volt a mosás és a sütés. A lányok hajából levágtak egy kicsit, hogy hosszabbra nőjön. Szeged környékén továbbá úgy tartották, hogy, ha aznap esik, akkor Mária Magdolna siratja a bűneit. 

– Szegeden egy másik hiedelem is kapcsolódott az aznapi viharhoz. Eszerint Illés meglátogatja Mária Magdolnát, és megkérdezi tőle, hogy mit ünnepel. Mária Magdolna azt válaszolja, hogy a névnapját. Erre a próféta nagyon megharagszik, mert ő nem ünnepelte meg sajátját, ezért csinál hatalmas vihart – mesélte Kulk Melinda. 

A névtelen óriás legendája

Július 25-hez két szent is kötődik. Jakab ünnepéhez kapcsolódóan időjárást jósoltak. Tápén úgy tartották, hogy, ha aznap északi szél fúj, hideg lesz a tél, ha pedig alszél, akkor lucskos. Szent Kristófról pedig bájos legendát adtak szájról szájra a szegediek. 

– Jézus és Szent Péter lejöttek a Földre, járták Szeged környékét. Amikor a Tiszához értek, nem tudtak átkelni. Ekkor egy óriás jelent meg, aki először Szent Pétert vitte át a túlpartra. Majd, mikor Jézust vitte át, a folyó közepén megszólalt, hogy Jézus olyan nehéz, mintha az egész világot cipelné a vállán. Erre Jézus azt mondta neki, hogy „igen, mert a világ én vagyok”. Miután átértek, Jézus megkérdezte az óriást, hogy mi a neve. Az óriás elmondta, hogy neki nincs neve. Ekkor nevezte el Jézus Szent Kristófnak, majd megbízta a Föld kulcsainak őrzésével – mesélte Kulik Melinda Kálmány Lajos dél-alföldi gyűjtése alapján. 

A várandós nők megsegítője 

Július 26-án Szent Annát ünnepelték, akit a szülő és a magtalan nők védőszentjeként tiszteltek. 

– Szokás volt Szent Anna ünnepét keddasszony napjának is nevezni. Szeged környékén ugyanis pünkösdtől kezdve minden kedden hozzá imádkoztak az asszonyok. A várandósok könnyű szülésért, a magtalanok gyermekáldáért fohászkodtak – fűzte hozzá Kulik Melinda. 

A várandós nők aznap böjtöltek, ami azt jelentette, hogy nem ettek főtt ételt, hogy a szülésük jól sikerüljön.