Gyula nyáresti fényei

Ismét Gyulán fésülgettem gubancos idegszálaimat, amit nehezített az afrikai hőség, ami a testnek nem enged sok időt, teret és lehetőséget a pihenésre. Egyik kora délután ültem és olvastam a Kossuth téren, nem messze a szökőkutaktól és természetesen árnyékban, amikor az oszlopon álló órán és hőmérőn megjelent: 44 Celsius-fok. Kisvártatva már „csak” 43 fokot mutatott, rögtön éreztem, vacogok, kerestem is a pulcsit a táskában... 

Ilyenkor tanácsosabb késő délután, vagy este sétálni, ilyen időpontban programot csinálni, mert valamivel elviselhetőbb a hőmérséklet. Igaz, a múlt héten és előtte is akadt olyan nap, amikor még 21-22 órára is 30 fok felett jósoltak az előrejelzések. És volt is annyi. Próbáltam a jelzett napszakban vacsorázni, lófrálni, nézelődni, az ajándékok között válogatni, mert olvasni sötétben már nem lehet. Az egyik este is, miután elfogyasztottam az egyik közeli hangulatos kiskocsmában hosszúlépésemet és jégeremet a szállásra visszaindulva rácsodálkoztam a várfürdő közeli tér fényeire. 

A vidámpark ezer színben játszott, a dodzsemnél és más helyszíneken is egymást váltották a színek a zöldtől, a piroson és kéken át a narancssárgáig, fölöttük pedig ott magasodott – tulajdonképpen a vár és egész Gyula fölé is – a kivilágított, lassan forgó, népszerű óriáskerék. Ez a kép megmaradt bennem, újabb színnel, színekkel gazdagítva gyulai emlékeimet.