Helyi kultúra

2024.06.07. 18:00

Mészöly Ágnes író: olykor nehéz az élet, de vannak tartalékaink

A kicsiknek szóló Sünimanó, a nagyobbaknak szánt Szabadlábon, vagy a még nagyobbaknak írt krimi, a Rókabérc, haláltúra szerzője, Mészöly Ágnes a vásárhelyi könyvtárban nyilatkozott lapunknak rendhagyó irodalomórája után. Döntések, tabutémák, erőtartalék és szórakoztatás.

Tábori Szilvia

Mészöly Ágnes író – aki meglehetősen gyakran nyúl olyan korántsem könnyű témákhoz, mint a halál, a bánat, vagy a hazugság – karakterei szenvedéséről, az írás és a konduktori munka hasonlóságairól, a krimi műfajáról, meg nem adott válaszokról is nyilatkozott lapunknak. Mint mondta: szerinte a tabutémák a különösen érdekes témák, ezért leginkább arról ír, ami őt foglalkoztatja. Legyen az éppen gyerek, ifjúsági vagy felnőtt kötet. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne így legyen.

Csak felteszi a kérdést

– A visszajelzések szerint a szövegeim pörgősek, filmszerűek, és ez valószínűleg kézre áll a mostani fiatal olvasóknak. Nem szeretek különösen hosszú jeleneteket írni. Szeretem, ha dinamikus a történet, kedvelem a kihagyásokat, a váratlan, netán veszélyes szituációkat,  ám ez sosem tudatos döntés eredménye – mondta arról, hogy ifjúsági regényeiben miként találja meg a hangot a mai fiatalokkal. Majd arról beszélt, van ugyan némi edukációs szándéka, nem szeretné letolni az igazságot mások torkán, vagy kifejezetten szépre, jóra nevelni a gyerekeket. 

– Sokszor fel is róják nekem mint írónak, hogy meg kellene mondanom a tuti válaszokat. Én viszont azt hiszem elég felnőttnek tartom az olvasóimat, úgy a tizenéveseket, a kisebb gyerekeket is. Gondolja ki mindenki magának a saját konklúzióját, én csak felteszem a kérdést – hangsúlyozta. Majd hozzátette, szerinte egy történet vagy legyen igazán fajsúlyos, vagy lehessen belebonyolódni egy szórakoztató, izgalmas, például időutazós történetbe, netán az általa különösen kedvelt krimibe.

Karakterek önálló döntésekkel

A jóval több, mint tucat kötet szerzője az irodalmi tevékenységgel párhuzamosan évekig dolgozott fejlesztő pedagógusként és konduktorként; utóbbihoz szükséges diplomáját a Nemzetközi Pető Intézetben szerezte. 

– Az írás és a konduktori munka csak részben, vagy látszólag eltérő: mindkettőben rendszerben kell gondolkodni, de egyszerre szükséges a tudatos tervezés és a rendkívüli rugalmasság. Mindig adódhat egy helyzet, ahonnan már nem folytathatjuk a munkát a tervek szerint – magyarázta kérdésünkre. Majd további párhuzamként arról beszélgettünk, íráskor is gyakran előfordul, hogy a történet karakterei nem azt csinálják, amit a szerző eltervezett. – Ha egy karakter igazán jó, annak mélysége van. Ám olykor az író döntése érezhetően nem a szereplő döntése, így néha egész fejezeteket kell újratervezni – mondta.

Néha annál is nehezebb

A szeptember végén tartandó könyvfesztiválra jelenik meg új krimije, a Rókabérc, haláltúra, illetve a Megrajzolt gyilkosságok folytatásaként. A fiatalok pedig az Abszolút-töri következő kötetére, egyúttal a korábbinál jóval több szenvedésre számíthatnak. – Túl jól bántunk az időutazókkal ebben a sorozatban, most sok kihívással találkoznak – tette hozzá a szerző. De azt is elmondta: olykor az ő szíve is vérzik egy-egy karakter sorsának alakulásakor regényeiben, ám fontosnak tartja, hogy komoly tétje legyen döntéseiknek. 

Talán az életre tanítok ezzel, mert mindig lesznek nehéz pillanatok, szomorúak leszünk, gyászolunk, néha nehéz, néha még annál is nehezebb, de közben vannak olyan képességeink, amiket használhatunk, tudunk fejlődni és továbblépni. De ehhez sajnos néha csúful kell bánnom a szereplőkkel.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában