A makói evangélikus templom magánya - GALÉRIA

A buszról leszállva a pályaudvarról vettem észre először a makói evangélikus templom tornyát, kíváncsi lettem, elsétáltam oda, hogy közelebbről megnézzem. A kaput lánccal és lakattal lezárva találtam. Az udvart a gaz vette birtokba, az épületet a madarak, jobbára galambok, pedig a kerítés közelében elhelyezett, már erősen viseltes tábla arról tanúskodik, 20 éve felújították, a kiírás szerint a munkák 2004 novemberében kezdődtek és egy esztendőre rá, 2005 novemberében zárultak. Az ingatlan előtt turisztikai ismertetőt olvashatunk és egy QR-kód segíti a jobb tájékozódást, valamint az épület belsejének szépségéről fotók mesélnek.

Szabolcs keresztelője

– Nem tudom, mióta van zárva, de az biztos, 2003-ban még nyitva volt, itt kereszteltek – közölte a 21 éves Pintér Szabolcs, akivel a templom előtt találkoztam. Elárulta még: a közelmúltban költözött vissza Makóra, állást keres, naponta itt sétál el, de még nem látott benne, a területén mozgást. Családja, ahogy fogalmazott, fele arányban evangélikus hitű. 

– Ha nyitva lenne, szívesen bemennék, kíváncsi vagyok rá, most hogy nézhet ki – tette még hozzá.

Szerettünk volna többet megtudni, de bővebb információért hiába tárcsáztuk többször is a Szegedi Evangélikus Egyházközség neten lévő telefonszámát – hozzájuk tartozik a makói templom –, a hang azt ismételgette: a hívott szám jelenleg nem kapcsolható, kérjük ismételje meg hívását később. A honlap pedig errort, hibát jelzett. Maradt az információs tábla.

A kezdetek

Luther Márton 1517. október 31-én tűzte ki a katolikus vallást megújító 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, megalapítva a református hitet, egyházat. Az evangélikusok csak a keresztség és az úrvacsora szentségét ismerik el, utóbbit két szín alatt szolgáltatják ki. Templomaikban, a reformátusokkal ellentétben, láthatunk oltárképet.

Makóra, mint a legtöbb alföldi településre, a török kiűzése után települtek vissza az emberek, lakóinak többsége a két nagy felekezethez, a reformátushoz és a római katolikushoz tartozott, az evangélikusok kisebb csoportot alkottak, de tagjaik elismertségnek örvendtek. Közösséggé válásuk a 19. század elején kezdődött, majd 1903-ban Draskóczy Ede (1860-1935) lelkészsége idején a régi imaház helyén felépült az új kőtemplom. 

Az ország első acélharangjai

Különös érdekesség, hogy a híveket istentiszteletre 1854-től az ország első acélharangjai szólították, amiket Bochumból hozattak. A legnagyobb 13, a második 7, a legkisebb 3 mázsás. Az elsőn a következő felirat szerepel: „Intse imára acél kebled gyarló kebelünket, úgy hogy erény és hit fénye ragyogjon felénk”. A középsőn „Acsovszky Sámuel ajánlása. Érckebled keltsen hőn áldani, dicsérni az Istent”, míg a legkisebb harangon a „Magyarhon s makai ev. Egyház első acélharangja. 1854. Bánszky Márton ajánlata” szöveg található.

A templom belsejében csúcsíves kivitelű fenyőfa oltár áll, de ékítményei cibolyafából készültek. Szintén fenyőfából való a nyolcszögletű, díszes baldachinnal, hátfallal ellátott szószék, sarkait faragott oszlopfejek emelik ki. Az úgynevezett végfejes padokból 25 darabot készítettek, 1913-tól pedig belsejében egy 24 üveggömbös bronzcsillár és falikaros lámpák világítanak. De orgona is gazdagítja a templomot.

Hitélet

Az 1930-as évek második felében élénk hitélet folyt. Draskóczy Ede elhunyta után a presbiterek Brachna Gábor szegedi segédlelkészt hívták Makóra, aki sokáig tanult és dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban. A modern hitélet megszervezésén fáradozott, például táborokat tartott középiskolásoknak, előadásokat és konferenciákat rendezett a közösség, csoportok alakultak és támogatták, segélyezték a rászorulókat, segítették az árva gyermekek elhelyezését.

Napjainkban azonban már csak két-három evangélikus család él Makón, rendszeres istentiszteleteket már nem tartanak a templomban. „Ennek ellenére különleges építészeti, egyházi, vallási emlékeink között tartjuk számon ezt az épületet” – áll az információs táblán. Valóban az.

Január elején takarítottak

Az egyik fotózáskor – kétszer is jártam a helyszínen – találkoztam a 63 éves Erzsébettel, aki a templom takarításáért felel, de hónapok óta ő sem tud bejutni oda – január 18-ától ugyanis a kaput lakat és lánc vigyázza. Elmondta: úgy emlékszik, a Covid-járvány megjelenésétől, vagyis nagyjából 5 éve tart zárva az épület, nincs mozgás, nincs istentisztelet. Legutoljára idén január elején takarított és szellőztetett. Megjegyezzük: kár lenne, ha az enyészeté lenne ez a szép és különleges templom, amit a város is kivételes emlékei, értékei közé sorol.