2024.03.03. 10:00
Hódi Katalin, az érzelmek festője – Fotók
Kisteleknek gazdag és színes a művészeti élete, amelyben a festők is jelentős szerepet játszanak. Ennek a csapatnak a tagja Hódi Katalin, aki 1997-től kezdett komolyabban alkotni, párhuzamosan készített kerámiákat és festményeket, végül az utóbbi mellett tette le a garast. A képekkel mesél érzéseiről, üzen, arra törekszik, hogy azok megállítsák, magukkal ragadják az embereket. A férje és édesanyja elvesztése okozta gyász feldolgozásában is segíti az alkotás, kifesti magából a fájdalmait.
Hódi Katalin festményei között mesélt élete fontosabb pillanatairól.
Fotó: Imre Péter
Nehéz, megpróbáltatásokkal teli az élet, időnként padlóra visz, velem férjem és édesanyám szinte egymást követő halálakor történt ez meg. De talpra kell állni, muszáj keresni és befogadni új impulzusokat, én például elkezdtem gitározni tanulni
– mesélte Hódi Katalin kisteleki festő a buszpályaudvarról otthona felé sétálva, megemlítve, hogy a hangszert unokájától kérte kölcsön. A házba lépve általa készített kerámiák köszöntöttek, de a polcokon akadtak első látásra észrevétlen tárgyak is.
A fájdalom morzsái
Nagyanyám derelyevágója, erdélyi patkó, édesapám szabóollója és madártollak. Számomra mindegyik nagyon fontos. Szépen gyógyulok a gyászból, ami látható a választott témákon, a színeken és a formákon, a zene felé is ezért nyitottam. Kezdek átfordulni az optimistább, derűsebb oldalra, de még felbukkannak emlékek, élmények, a fájdalom morzsái, bevillannak gondolatok, képek és azokhoz társulva színek, amiket meg kell festeni
– árulta el.
Hódi Katalin, az érzelmek festője – Galéria: Imre Péter
Képek rezgése
A festményeknek rezgése van, ezzel találkozhatnak a látogatók, egy hullámhosszra kerülünk, amivel én is segíthetek nekik traumák feldolgozásában. Arról a képről – mutatott a fejem fölötti alkotásra – érzem a rózsaillatot, ebben szerkesztése is szerepet játszik, rá kell hangolódni és érezni lehet az akkori rózsák illatát. Nem törekszem arra, hogy a mű szép legyen, inkább közvetítsen, megálljanak és nézzék, mert akkor kifejező. Mások tárlatain is azt figyelem, melyik kép „szól” hozzám, melyik érint meg. Akad amelyik dekoráció és akad amelyikkel mondani akarnak valamit. A rózsás képet soha nem adom el senkinek
– mondta a 66 éves Katalin, akinek tehetségére az általános iskolában figyeltek fel tanárai.
Mesék és királylányok
Édesanyja árvaként cseperedett fel, felnőve esztergályosként dolgozott, ahogy Hódi Katalin fogalmazott: tartással, erővel, tisztasággal és akarattal pozitívra fordította az életét.
Emlékszem a mesékre és a versekre, amiket mondott, és arra, hogy nagyon szépen rajzolt, főleg királylányokat. Azt hiszem, ő is az volt… Negyven évig dolgoztam óvónőként, én is sok királylányt rajzoltam a gyerekeknek, és kiderült, páran a mai napig őrzik ezeket. A különböző foglalkozásokon nagy, úgy is mondhatjuk, alkotói szabadságot adtam a kicsiknek, talán ezzel is magyarázható, hogy később többen közülük különböző művészeti ágak iránt érdeklődtek és indultak el az úton. Nagyon fontos, amit az ember 3 és 6 éves kora között kap
– jelentette ki.
Sokáig hivatása és a család – fia, lánya született, majd jöttek az unokák – töltötte ki az idejét, a művészet később vált főszereplővé az életében. A megkezdett úton festők segítették, Szombathelyi Árpád többször mondta neki: fess, fess, csináld! Ő pedig tanulni akart és tanult a mesterektől, „beszippantott ez a világ”. Autodidakta módon sajátított el mindent, Czakó Jánossal kerámiákat is készített, végül a festészet nyerte a „párviadalt”. Számos technikával dolgozik, megtalálható a repertoárban az akvarell, az olaj, a tempera, a pasztellkréta és ceruza, a szénceruza és a filctoll.
Szinte mindennel rajzolok és festek, ami a kezem ügyébe kerül. Az akvarellek sikerültek a legjobban, azt alkalmazom a legtöbbet. Mert minden ember szereti az elismerést
– közölte őszintén Katalin.
Izgalom, bátorság, boldogság
Sok közös, csoportos és egyéni tárlaton szerepeltem, de még mindig van bennem drukk, mert a festményekkel a lelkemet is kiállítom, megmutatom a közönségnek – és ehhez bátorság kell. Azért izgulok, hogy az én képem állítsa meg, találjon utat hozzá és jöjjön rá arra, amiről már beszéltünk: ez több mint egy festmény, üzenet
– mondta, hozzátéve: tanítónő lánya, Katalin is tehetséges, filcmunkákat készít. Mikor ezt felvetette, eljátszottunk a közös kiállítás gondolatával.
Nagy kritikusom is, jót és rosszat egyaránt őszintén elmond. Sokáig tiltakoztam az ellen, hogy festőművésznek nevezzenek, csak festőnek tartottam magam, de győzködtek és állították: jó amit csinálsz, művész vagy. Lassan kezdem elhinni... Arra is rájöttem, hogy minden napban, a legrosszabban is, van egy kis boldogság. Találjuk meg, csippentsük ki! Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy mindig keseregjünk. Abban is kezdek hinni, hogy leszek még igazán boldog…
– beszélt érzéseiről, reményeiről Hódi Katalin. Legújabb munkáját a betlehemesek és Harmat József passiója adja, Veronika kendőjét készíti el, rajta Jézus Krisztus arcával.
Festmények szobája
Háza egyik szobájában sok alkotása sorakozik: a magyarságát kifejező Házam hazám című, pipacsok, tájképek és árterek kicsit másként, érzések – utóbbihoz sorolható az Apokalipszis és a „lófejű” Szenvedély –, lerajzolta édesanyját tulipán motívummal, glóriával a feje felett, a képkeret egyik sarkában édesapja fotójával. Önmagát, nőiségét mindig egy petesejttel ábrázolja és fejezi ki, mint a férje halála idején született képen, ahol az elhunyt fekete pillangó és körülötte az élők színes lepkék.
Szeretek beszélgetni és csöndben maradni, hallgatni is. Mindkettő szükséges és fontos, mindkettőnek szerepe van az életben
– mondta a búcsúzáskor a kertkapuban.
Elengedés Szeretem a tehetséges embereket, és ha lehet, begyűjtök tőlük valamit, maradandó emléket, élményt, előadásuk, művük varázsát, és akad, amikor ez tárgyiasítható. Hódi Katalinnak tavaly decemberben a Kisteleki Ede Városi Könyvtárnál volt ablaktárlata, képeivel az adventi hangulathoz járult hozzá. Lehetett közülük vásárolni, megtettem, az Elengedés címűt választottam. Férje, Szabó Sándor halála inspirálta, engem is megérintett a hangulata, ugyanis szüleimet négy éven belül veszítettem el. Nehezen engedte el, ahogy ő fogalmazott, csakis azért, mert „tudom, jó emberhez kerül”. Köszönöm, segített. Nem a felejtésben, az elengedésben. |
Művészportré Hódi Katalin 1997-ben alapító tagja volt a Kisteleki Festőkörnek, azóta foglalkozik komolyabban ezzel a képzőművészeti ággal. Évekkel ezelőtt övé volt az első ablaktárlat Kisteleken, azóta többen követték példáját. A már elhunyt Fodor József és Czakó János, és a kör mai vezetője, Szombathelyi Árpád is látott műveiben fantáziát, mindhárman biztatták és bátorították. Eddig több mint 3 ezer képet festett, a 10 önálló tárlat mellett számos közös, csoportos kiállítás, például az Őszi, majd Téli Tárlat szereplője volt. Részt vett a Mártélyi Képzőművészeti Alkotótábor eseményein, amelynek a már említett Czakó alapító-vezetője, később Fodor is vezetője volt. |
