Előbb épült a torony, csak aztán a hajó

A templom bejárata fölött a város kőből faragott címerével ellátott, latin nyelvű emléktábla látható, rajta a felirat, ami magyarul így hangzik: 

„Péld. 18,10. Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz és bátorságos lészen. Krisztus születésének 1713. és 1714-ik évében. Istennek tetszéséből, nem nékünk, hanem nevednek adjad [a dicsőséget]. Tiszteletes, tudós Lenthi Pál prédikátorságában; Szücs János és Hódi József nemzetes uraimék főbíróságában; Papp György, Kincses István, Pápai István, Literáti Mihály, Dezső Ferenc, Kenéz Márton, Bálint István, Juhász János, Szabó István, Zsarkó Mihály, Barta János, Kotormán Benedek, Kardos István, Pap István nemzetes uraimék esküdtbíróságában; N. Szalkai Mátyás hites jegyzőségében, tekintetes Losonci Dániel úr iskolamesterségében.” 

Először torony készült

A török hódoltság idején nem lehetett szilárd építőanyagokat használni, mert a hadviselő felek attól tartottak, a kőből és téglából készült épületek erődítménnyé válhatnak. Ezért Vásárhelyen is sárból és fából épült templom. A török uralom után a város torony emelését határozta el. Az 1700-as évek elejétől két földesura volt a városnak, gróf Schlicht Lipót tábornok és gróf Károlyi Sándor, akik mindketten hozzájárulásukat adták az építéshez. A fennmaradt feljegyzések szerint Károlyi gróf elengedett a város adótartozásából 150 forintot, ezzel is támogatta az elképzelést. A bécsi tervezőt pedig Schlicht Lipót tisztjei ajánlhatták a vásárhelyiek figyelmébe. A templomtorony 1713–1714-ben épült fel, a Hódtó partjához közel, a régi fatemplomot körülvevő temető szélén. Az akkori építők munkájára mi sem jobb dicséret, minthogy még 300 év múltán is áll. A torony elkészülte után hosszabb időre megállt az építkezés. 

Hölbling János építette

Mint az egyházközség honlapján olvasható, a császári haderő 1716-ban hadba lépett a törökök ellen, a vásárhelyieknek hadi szállításokat kellett végezni a hadsereg számára. A kétéves háborúskodást az 1718-as pozsareváci béke zárja le, amelynek értelmében a Temesköz is felszabadult a török uralom alól. Az országgyűlésben kiújult vallási vita következtében a katolikusok igyekeztek akadályozni a protestáns vallásgyakorlatot. A két földesúr nem tudott megegyezni Vásárhely birtoklásának ügyében, ez kettős adóztatáshoz és a város lakosságágának elégedetlenségéhez vezetett. 1720-ra sikerült a felmerülő gondokat elrendezni, Schlick Lipót en­gedélyezte az egyházközösség számára a templomépítést. Az építkezéshez szükséges pénzt és építési anyagokat a hívek, a város és a két földesúr adományaiból teremtették elő. 

A templom építését Hölbling János budai építőmesterre bízták a vásárhelyiek. A hat öl széles és tizenhat öl hosszú, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, fiókos dongaboltozatú hajót barokk stílusban építették fel 1721 és 1723 között. 

Rákóczi csengettyűje

A toronyóra két évvel később került a helyére. 1725-ben már csak egy földesura volt Vásárhelynek, gróf Károlyi Sándor, aki kétszáz forintért eladta az egyházközösségnek a nagyecsedi várában lévő, II. Rákóczi Ferenc által készíttetett toronyórát és a hozzátartozó kis csengettyűt. Egyébként erről nevezték el a templomhoz közel lévő zugutcát, közt, ami a mai napig a Csengettyű nevet viseli. 

Az új templomhajóban 1732 előtt létesült a nyugati karzat, ahol voltak ülőbútorok és készült egy téglából rakott szószékkosár is. 1732-ben az egyházközösség adománya után megbízott három gyulai asztalost, Asztalos Dánielt, Asztalos Pétert és Adoni Ferencet, hogy készítsék el a templom új berendezési tárgyait. Ehhez Oláh Péter és neje nyújtott adományt. A mesterek maguk tervezték és készítették el a szószékkoronát, a papok padját, a padsorokat, a nyugat karzatot átépítették az északit pedig megépítették. Mindkettőt mennyezettel látták el. Az idén 100 éve elhunyt Szeremlei Sámuel református lelkész, történész erről így írt: 

„A karok homlokzatát és mennyezetét istenadta művészi képességgel és ízléssel, minden rikító szín mellőzésével, bámulatra méltó, ügyes ecsettel és inventióval festették be. A homlokzat és mennyezet mezőit színes hornyolt keretekkel kisebb négyzetalku szakaszokra, mint megannyi önálló képekre osztották fel, melyek természetes színekben tájakat és különbféle állatokat ábrázoltak. Mindenik kép mást és mást, úgyhogy e képek száma több százra rúgott. A képzeleti állatok közt, főleg ott volt az uralkodó ház iránti köteles hűség jele gyanánt a kétfejű sas is.” 

Villám csapott bele

A régi padok helyett 1802-ben új fenyőfa padok készültek, de a század második felére ezek állapota is leromlott. Újrafestették, de ez sem jelentett megoldást, ki kellett cserélni. 1892-ben egy budapesti asztalost, Csepregi Jánost bízták meg az új szószék és úrasztala elkészítésével. A fakarzatok helyére Könyves Imre építész tervei alapján vaskarzatok kerültek, a vasrácsokat Deák Mihály vásárhelyi lakatosmester készítette. 

A templomból ekkor kikerülő karzattáblák előbb az ógimnázium, később az újgimnázium padlására kerültek, majd 1899 augusztusában az Iparművészeti Múzeumba, majd itt-ott kiállításokon lehetett megtekinteni. 2012 októberétől azonban eredeti helyükre visszahelyezve lehet megcsodálni a három gyulai asztalosmester remekművének megmaradt da­­rabjait. A szószékkorona és a papok padja 1904-re Tornyai János festőművész tulajdona lett, a szószékkoronát restau­rálta. Valószínűleg amikor Vásárhelyről elköltözött, ak­­kor került a szószékkorona és a papok padja is a városi mú­­zeum tulajdonába. 

A torony 1741-ben kapott állandó zsindelytetőt, amit 1789-ben cseréptetőre cseréltek. A toronyban 1798-ban a rendszeres tűzszolgálat számára őrszobát és sétálót építettek. Onnan látták el az új városháza elkészültéig a városi tűzjelző szolgálatot. 1930. szeptember 7-én egy vi­­harban villám csapott a templom tornyába, ami lángra lobbantotta. A károkat elháríttatta az egyházközség. A felújítás során a torony süvegét betonból építették újjá, és villámhárítót is szereltek rá. 

Ágyú lett a harangból

Az első harangok egyike 1735-ben készült Zechener Antal budai ágyúöntő műhelyében. 1801-ben a meghasadozott és tönkrement régi harangok anyagának felhasználásával új, 12 mázsás harangot ön­­tettek Pesten. 1820-ban a második harang is elkészült, amit Éberhard Henrik öntött Pesten, a harmadik, a nagy harang dátuma pedig 1851, ezt Jungbauer Vince készítette Pesten. Ezt hasadás miatt később újraöntette az egyház, az egyik oldalára az ország, a másik oldalára a város címere került, és Szeremlei Sámuel avatta fel 1867. március 9-én. 

Az Ótemplom harangjait 1917. február 26-án alkalmi istentisztelettel búcsúztatták, leszerelték, az anyagukat hadi célra használták fel. A toronyban ekkor csak a Rákóczi-csengettyű maradt. A harangok pótlását 1924-ben kezdte az egyházközség adomány jóvoltából, majd három évvel később újabb két harangot szenteltek fel. 

A templom orgonáját, ami Soukenik János orgonaépítő mester keze munkáját dicséri, 1896. június 26-án szentelték fel. 

Az Ótemplom védfala napjainkban is gyakran került a hírekbe. A templomot 1741-ben gróf Károlyi Sándor javaslatára lőrésekkel ellátott védfallal vették körül. 1890-re épült fel a Bazársor, amit 1961-ben bontottak el. A templomi védfallal egy időben épült a népi barokk stílusú magtár. 
A templomot 2012-ben, 271 millió forint uniós támogatásból újították fel.