2024.03.25. 07:00
Csanád vármegyében is elszabadultak az indulatok
Kevéssé ismert, de annál hátborzongatóbb témáról írta legutóbbi kötetét Marosvári Attila makói történész: kutatásokon alapuló könyve a csanádi vidék 1918-as, halálos áldozatokkal is járó lázadását mutatja be. Csanád vármegyében 12-en vesztették életüket amiatt, hogy az első világháborús összeomlás után lebénult az államgépezet és elszabadult az erőszak.
A csanádi vidék lázadásáról szóló kötetet a makói levéltárban mutatták be. Középen a szerző, Marosvári Attila. Fotók: Szabó imre
1918. november elején az egész országon erőszakhullám söpört végig. Vidéken ezt nem lehetett forradalomnak tekinteni, hiszen a célja nem a hatalom megszerzése volt, ám a véres eseményeknek Csanád vármegye településein is voltak áldozatai
– mondta a makói Marosvári Attila legutóbbi, nemrég bemutatott kötete kapcsán a Délmagyarországnak.
A helyi levéltárban dolgozó történész több tanulmányt írt az 1918–19 körüli időszakról. Elsőként a megszállás időszakában történt apátfalvi román vérengzést dolgozta fel, és ennek kapcsán, az Erőszakkutató Intézet felkérésére került a figyelme középpontjába a Makó környéki falvakban akkoriban történt forrongás.
A könyv gazdag forrásbázisra alapozva, olvasmányosan mutatja be az 1918 őszén játszódó Csanád vármegyei eseményeket.
A vidék lázadása 1918 őszén
Erőszak és hatalomátrendeződés Csanád vármegyében című könyv egy év alatt készült el, és először online, most pedig átdolgozva, kiegészítve nyomtatott formában jelent meg. A közönségnek a makói levéltárban mutatták be a közelmúltban.
Az összeomlás hosszú és szomorú napjai
Az alaphelyzet 1918 őszén a háborús vereség, a hadsereg és a közigazgatás összeomlása volt. A háború nélkülözései miatt egyébként is a végletekig feszült emberek ezt használták ki vidéken az ősi, ösztönös, elfojtott erőszakos érzelmek kiélésére – nem volt ugyanis, aki ezt megakadályozta volna.
Volt néhány nap, amikor teljesen megbénult az államhatalom, emiatt véres megmozdulások is voltak
– foglalta össze a lényeget Marosvári.
Fotó: Szabó Imre
Azokban a napokban sorra érkeztek haza a katonavonatok, a velük utazók pedig rémhíreket terjesztettek. Az elkeseredett egyenruhásokhoz aztán sok településen csatlakoztak olyanok, akik egy korabeli forrás szerint „békeidőben is izgágák és verekedők voltak”, így fosztogatni, gyilkolni kezdtek.
Tizenketten haltak meg
A vármegyébenA halálos áldozatok tragédiája többféle okra vezethető vissza. Hatan a rendteremtés szándékával fellépő helyi csendőrök lövéseitől vesztették életüket, de olyanok is voltak köztük, akik egyszerűen rosszkor voltak rossz helyen, véletlenül ölték meg őket a randalírozók.
Csanádapácán a csőcselék ki akart fosztani egy épületet, amelyet fel is gyújtottak. Nem tudták, hogy a padláson ott volt két, éppen egy biciklit ellopni készülő suhanc, akik halálra égtek
– idézte fel a történész.
Sőt, olyan is volt, aki magával végzett, méghozzá sajátos módon: az illető egy kifosztott kocsma raktárkészletének mértéktelen fogyasztása közben halálra itta magát.
Csanád vármegyében összesen 12 áldozatot jegyeztek fel.
Marosvári hozzátette, bár hosszú ideig tartott, amíg mifelénk sikerült a helyzetet konszolidálni, voltak más vármegyék, ahol jóval durvább volt az erőszak és még többen vesztették életüket. Különösen Erdélyben, ahol a helyzetet az itteninél komolyabb nemzetiségi ellentétek is súlyosbították.
Fotó: Szabó Imre
Életközeli összképet nyújtó kiadványA kötetet Révész Tamás, a HUN-REN Történettudományi Intézet munkatársa mutatta be a makói érdeklődőknek. A könyvről a Délmagyarországnak azt mondta, rendkívül részletesen, gazdag forrásbázisra alapozva és olvasmányosan mutatja be az 1918 őszén játszódó Csanád vármegyei eseményeket.
Kiderül, kik voltak a tettesek, az áldozatok, mi motiválta az elkövetőket
– hangsúlyozta. Az időszakot a magyar történetírásban ugyan sokat tárgyalták, de igazán részletesen csak mostanában, a centenáriumot követően kezdték el kutatni. Marosvári Attila tanulmánya azért jelent újdonságot, mert helyi dokumentumok, levéltári források alapján dolgozott, ez pedig árnyalja, életközelivé teszi az összképet.
| Intézet kutatja az erőszak megjelenéseit Marosvári Attila könyve a tavaly augusztusban alapított, jelenleg 7 munkatárssal működő Erőszakkutató Intézet jóvoltából jelent meg. Gellért Ádám ügyvezetőtől megtudtuk, fő céljuk a 19. század végi és 20. század eleji világ- és polgárháborúkhoz kapcsolódó erőszakos cselekmények feltárása, majd megismertetése minél szélesebb körben, a traumák feldolgozása érdekében. Magyarországon ezt kutatni egyelőre talán szokatlanul hangzik, de Nyugat-Európában ennek jó két évtizedes hagyománya van. Mindig keresik a jó kéziratokat – Marosvári Attilától hamarosan a harmadikat adják ki |
