2024.02.11. 19:30
A derű festőjeként üdvözlik Tornyai Jánost Szolnokon
Sötét tónusok helyett inkább a színek és a derű dominál a szolnoki egykori zsinagógában megrendezett Tornyai János-kiállításon. A szakemberek azt remélik, a vásárhelyi alkotó halála után majdnem 90 évvel végre megtörténik az áttörés a művész megítélésében.
Kizárólag a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött a szolnoki kulturális intézmény, bemutatva az életmű esszenciáját, művészetének modernségét.
Fotó: Tábori Szilva
A színekben rejlő hatalmas erő című tárlat különös küldetéssel tárta szélesre kapuit Szolnok művészetkedvelő közönsége előtt az egykori zsinagógában működő galériában. Mint erről a kiállításmegnyitó előtt Nagy Imre művészettörténész, a tárlat kurátora fogalmazott: már a Tornyai születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású, mintegy 270 képet felvonultató hódmezővásárhelyi tárlattal is azon rögzült toposz átírására törekedtek, hogy Tornyai János a magyar alföld és parasztság élethű ábrázolója, tükrözője. Tornyai festészetét az 1910-es évektől egészen haláláig egy felszabadult, a színekben örömét lelő festésmód jellemezte. Különösen bajai időszakában tobzódott a színekben az 1920-as évek második felében.
Már korábban felül kellett volna bírálni, de legalábbis módosítani azt a fajta művészettörténeti álláspontot, hogy Tornyai kizárólag a szegény paraszti származású festő, a Munkácsy-hagyomány folytatójaként az alföldi realizmus és a realista magyar festészet nagy alakja. Azért is örülök a szolnoki kiállításnak, mert így egy Vásárhelytől független, új közegben tud megmutatkozni a művész, amellyel talán bekövetkezik Tornyai megítélésében az áttörést és végre arra a szinte kerülhet, ahová a festői kvalitása okán helye lenne
– hangsúlyozta a Tornyai János Múzeum korábbi igazgatója.
Művészek a duma dombon
Remek munkaatmoszféra volt, kora reggeltől napnyugtáig folyt a munka. A kerítésen belül magunk között vagyunk – egész nap munkaruhában, vagy még abban sem – és mint valami szentséget tiszteljük egymás munkabeosztását. Munka után evezünk, vagy a strandra járunk, esténként a kert legmagasabb helyén, az úgynevezett duma dombon gyűlünk össze és gyönyörű nyári, csillagos égbolt alatt élvezzük a legrekkenőbb hőség után is a hűvös alföldi estéket
– vallotta 1908-ban Zádor István magyar grafikus, festő a ma már 122 éve folyamatosan működő szolnoki művésztelep inspiráló atmoszférájáról. Az alkotó közösség kiváló hangulatú társasága, a művészbarátok, köztük Koszta József szentesi festőművész jelenléte később, 1918-19-ben Tornyait is többször Szolnokra szólította.
A hódmezővásárhelyi festőnek fontos szerepe volt abban, hogy a Tisza-parti városban rangos művésztelep működjön ilyen hosszú ideje
– nyilatkozta ezt már Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy Tornyai sem dátumot, sem helymeghatározást nem rögzített a képein, így nem tudni, megihlették-e a Tisza-parti városban töltött pillanatok.
Fotó: Tornyai János Múzeum
Nagy Imre példaként említette, hogy a 2019-es vásárhelyi kiállítás rendezésekor bemutatott szobabelsőket ábrázoló képeket úgy azonosították, hogy melyik oldalra nyílik a megfestett ajtó. Így derült ki, hogy Barcsay Jenő szentendrei műtermében, netán Szász Géza Baja melletti tanyáján készült vajon az adott festmény.
Horváth László és Nagy Imre is megerősítette, egyelőre nem tudnak olyan Tornyai-festményről, amelyet egyértelműen Szolnokhoz lehetne kötni.
Tornyai egyik naplóbejegyzésében leírta, hogy Szolnokon elindultak ennivalóért a front felé. Nekem az a benyomásom, hogy inkább volt élet-halál harc, küzdelem az ott töltött időszak, mintsem békés alkotói periódus. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy 1919-ben a kecskeméti művésztelepen volt, amikor a román csapatok feldúlták a Serház téri műtermét és megsemmisült műveinek jelentős része
– részletezte Nagy Imre.
Női akt és mitológia
Kizárólag a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött a szolnoki kulturális intézmény, bemutatva az életmű esszenciáját, művészetének modernségét.
Tökéletesen illik Tornyaihoz az egykori szolnoki zsinagógában működő galéria tere, hiszen az egykori szakrális funkció miatt némely munkájára jellemző hétköznapi realizmus így emelkedettebb régióba került
– fogalmazta meg Nagy Imre művészettörténész.
Fotó: Tornyai János Múzeum
Mint mondta, a rendezéssel tulajdonképpen összeértek a korai és késői alkotói korszakának alkotásai. A földszinten látható sok egyéb mellett a Juss, a Hurkatöltés című alkotások. A karzatra felérve az 1918-ban készült aktfestményekkel folytatódik a tárlat, valamint a szentendrei, illetve az igazán felszabadultan készült, színekben tobzódó bajai korszak kap hangsúlyokat. Nagy Imre megemlítette, az 1936-ban elhunyt alkotó naplójában maga is vall arról, hogy az 1920-as években úgy vélte, a női aktokkal megfogalmazható mitológiai témákban tud kiteljesedni művészete.
Vizuális történés egyetlen térben
Képiró Ágnes művészettörténész, a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársa a kiállítás rendezőjeként úgy fogalmazott, a szolnoki zsinagóga műemléképülete egy különösen összetett és esztétikus tér, ahol együttesen látjuk a vizuális történést a földszinten és a karzaton. Különleges feladat volt a gyakran azonos témájú, de eltérő méretű képek elhelyezése, miközben oszlopok és lépcsők és egyéb belső építészeti elemek osztják meg a teret.
Szándékunk volt érzékeltetni, hogy Tornyai rendkívül sokszínű alkotó, aki élete későbbi korszakában, élete alkonyán is képes volt megújulni. Továbbá a látogatók elé tárjuk azt is, hogy mennyi különféle tematikában mozgott otthonosan és professzionálisan; a népélet, a nőábrázolások, akár a csendéletek, az enteriőrök, városrészletek, parkok, az alföldi tájhoz való viszonya. Mindezt egyenrangúan tudtuk hangsúlyozni a Szolnoki Galéria különleges terében
– mondta.
A színekben rejlő hatalmas erő című tárlat kísérőrendezvényeként február 29-én, csütörtökön 16 órától Képiró Ágnes művészettörténész tart tárlatvezetést, majd március 21-én, csütörtökön szintén délután 4 órakor Tóth Károly művészettörténész előadása hallható Az Alföldi táj vonzásában – Tornyai János és a szolnokiak címmel.
