2023.07.30. 10:00
Nagygyörgy Sándor emlékkiállítás látható a Tornyai-múzeumban
A Mártély és Hódmezővásárhely iránt örökre elkötelezett Nagygyörgy Sándorra emlékező tárlat látható a Tornyai-múzeumban. Hagyatékából a lánya, Nagygyörgy Ágnes újabb festményeket és fotókat adott át a megnyitón.
Nagygyörgy Sándor az 1974-es kiállításán a Műcsarnokban. Fotó: Tornyai János Múzeum
A kilencven éve született, Balázs Béla-díjas Nagygyörgy Sándor fotóművész alkotásaiból nyílt emlékkiállítás nemrégiben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. A tárlat a magyar természetfotózás kimagasló alakjának 2016-ban a vásárhelyi közgyűjteménybe került hagyatékából válogat. Az 1993-ban elhunyt alkotó életművében jelentősek portréi, riport-, szocio- és épületfotói, de igazi elismerést és nemzetközi hírnevet a természetfotóival szerzett.
Szépség és kegyetlenség
Nagygyörgy Sándor fotói attól értékesek, hogy akkor kezdett el természetfotózni, amikor még nagyon kevesen tették ezt. Úgy látom, életműve egyre aktuálisabb, az ember természetet romboló tevékenysége miatt is. Az 1960-as években még nem tudtuk, hogy ilyen hatékonysággal pusztítjuk a világot
– hangsúlyozta Dömötör Mihály fotóművész lapunk kérdésére. Hozzátette: a nyíregyházi születésű, később Hódmezővásárhelyen élő alkotó nem csupán a természet szépségét ragadta meg, inkább azt a fajta drámaiságát, amelyet oly’ kitűnően érzékelt. A digitális technikával készült fotókon manapság sokszor főként a környezet szépsége elevenedik meg, Nagygyörgy fekete-fehér képein viszont tetten érhető a természet egy másik, sokkal több fájdalmat hordozó arca is.
Átérezte alkotó művészként, hogy a természet körforgása bizony sokszor kegyetlen
– hangsúlyozta a fotográfus.
Ahhoz a világ kell
Dömötör Mihály kérdésünkre azt is felelevenítette, amikor Nagygyörgy Sándor 13 éves korában heteket töltött egyedül Mártélyon. Egy sátorban lakott és elmélyült a természet csendjében, figyelte az apró változásokat. Úgy fogalmazott az akkori élményéről, hogy az lett az alaptőkéje, amit művészként egy életen át kamatoztatott. Később sokat utazott a világban, de mindig visszatért Mártélyra. Azt vallotta: ahhoz, hogy a világot lássuk, ahhoz a világ kell. De ahhoz, hogy önmagunkat megtaláljuk, ahhoz Mártély csöndje kell.
Nagygyörgy Sándor mélyen átlátta a természet történéseit. A fekete-fehér technikával dolgozó fotósok közül sokan nem tudtak sikeresen áttérni a színes műfajra, ám ő kivétel volt. Ismerte a színek és a kompozíció minden technikáját, hiszen 1959-ben Bernáth Aurél osztályában végzett festőként. De ami ennél is fontosabb, hogy esetében a kompozíció belülről fakadt
– hangsúlyozta a hódmezővásárhelyi fotóművész.
A lényeget közöld
Több mint húsz éven át ismerte a néhai alkotót. Úgy él emlékezetében, hogy baráti társaságban könnyen feloldódott, ám szakmai kérdésekben mindig szűkszavúan fogalmazott. Talán nem véletlenül, hiszen munkájában a lényeglátást különösen sokra tartotta.
Csak akkor fényképezz, amikor van lényeges közölnivalód. Ez volt nekem a legemlékezetesebb tanácsa
– elevenítette fel Dömötör Mihály. Majd hozzátette: ha az emberiség megfogadná Nagygyörgy Sándor tanácsát, akkor a múlt évben nem született volna 13 ezer milliárd fotó a világon.
A technikailag nehézkesebb és költségesebb analóg technikával dolgozva mindig megfontolta az ember, mikor exponál. Ma ez már másként van
– mondta a hódmezővásárhelyi fotóművész.
A belső nyugalmi tér
Nagygyörgy Sándor családja nem először ajánlott fel a néhai alkotó műveiből a hódmezővásárhelyi közgyűjteménynek. Lánya, Ágnes ezúttal négy festményt, 30-35 fotót és néhány pasztelt adott át a Tornyai-múzeumnak a kiállításmegnyitó napján.
Az ember hozzánő valamihez, majd utána eldönti, hogy továbbadja. Ahogy Dömötör Mihály is megfogalmazta, nem érdemes tárgyakhoz ragaszkodnunk, mert úgyis az élményt visszük magunkkal. Azzal, hogy a közgyűjteménybe kerülhetnek édesapám alkotásai, rajta keresztül más is élményeket kaphat. Nekem ez különösen fontos, boldog vagyok, hogy adhatok
– mondta lapunknak az adományozásról Nagygyörgy Ágnes.
Édesapjára emlékezve azt mesélte: a belső csend számára fontos és nélkülözhetetlen volt, mert szerinte is ebből a belső nyugalmi térből tudja az ember megnyitni magát igazán. Sokféleképpen elérhetjük ezt az állapotot, ő a természetben találta meg, az volt az ő közege.
