Pénteken tartják a szegedi boszorkányper történetét feldolgozó színmű ősbemutatóját - galéria

Az Élve megégetve – Boszorkánytéboly című színművet Lőrinczy Attila kimondottan a Szegedi Nemzeti Színháznak írta, korabeli perdokumentumok alapján dolgozta fel a nagy, szegedi boszorkányper történetét. Az 1720-as években igencsak nehéz idők jártak a Dél-Alföld lakóira. A környéket járványok, aszály és éhínség sújtotta. A súlyos problémákra hatásos megoldása nem volt az aktuális városvezetésnek, így bűnbakokat keresett, hogy csillapítsa a nép egyre erősödő dühét. Egyebek között azzal vádolták őket, hogy az ördöggel cimboráltak, és eladták az esőt és a föld zsírját a törököknek. 

A darabot Koltai M. Gábor rendezte, aki a közönségtalálkozón elmondta, kutatási területe az angol, Shakespeare kortárs színpadi horror. 

– Csodálatos, egyszerre filozofikus és fekete humorú tragikomédiákról van szó, amelyekben szinte ugyanazokban a pillanatokban lehet röhögni és borzongani – mondta. A szegedi boszorkányper történetét feldolgozó darab jól illeszkedik ebbe a sorba. 

Noha Lőrinczy Attila felhasználta a háromszáz évvel ezelőtti perdokumentumokat, a darab megalkotása során nem elsősorban az események korhű és tényszerű elbeszélésének szándéka vezérelte. Író és rendező nem történelmi, sokkal inkább lélektani utazásra invitálta a közönséget. Egy utazásra az érzelmek, szenvedélyek, érdekek, indulatok, gyarlóságok, hazugságok, nyomorok, félelmek és babonák sötét erdején keresztül, ahonnan kiérve a fény sem hozhat megnyugvást, hiszen azt nem a mindent megvilágító nap, hanem egy könyörtelen máglya lángjai biztosítják. 

– Nem tudjuk, hogy ki iszik és ki fizet, ettől lesz az egész rettenetesen félelmetes. Nem is annyira az egymás iránti gesztusokban nyilvánul meg az a pokoli sötétség, ami az egyes karakterek lelkére jellemző, hanem azok a momentumok tanúskodnak erről, amikor ők valóban ők. Amikor nem bujkálnak. Ahogy a darabban többször is elhangzik, amikor az igazság szöge bújik elő a zsákból – mondta Vicei Zsolt, aki Szutyort, a hivatalszolgát alakítja a darabban. 

A rendező az olvasópróbán a produkció látványvilágát Francisco de Goya Az ész álma szörnyeket szül című grafikájával szemléltette. Az előadás látványtervezője Vereckei Rita volt. 

– Kevertük a korokat. A jelmezekben, bizonyos kellékekben megjelenik a középkor, másfelől előre is mentünk azoknak a koncepciós pereknek, hivatalnokoknak a világában, akik ezt a pert működtetik. Ennek a közegét 1970 körül találtuk meg – mondta a rendező. A produkció bizarr és baljós hangulatát markáns hangeffektekkel és különleges vetítésekkel erősítették. 

Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója elmondta, a bűnbakképzés, a hirtelen ítélkezés és a boszorkányüldözés napjainkban sem tűnt el, a darabnak mégsem célja a direkt aktualizálás. Az előadásban többször elhangzik, hogy „a bűnt tűzzel-vassal irtani kell”. A sajtónyilvános próbán meggyőződtünk arról, hogy tűz van bőven a produkcióban. Ám hol a vas? A közönség töprengő lelkében a hazafelé úton vagy még tovább is. És bár valóban nem volt direkt aktualizálás, de az a fémes íz mégis olyan nagyon ismerős lehet bárkinek.