Rákász Gergely: „minden művész dolga, hogy reagáljon az őt körülvevő világra”

Fájdalmas szépséggel reagál Rákász Gergely koncertorgonista legújabb látványkoncertjének programja korunk valóságára. A háború vadromantikájának illúziója, ugyanakkor pusztító könyörtelensége is megjelenik repertoárjában. Az orgona főurainak remekműveit felvonultató sorozata szeptember 16-án este fél nyolckor a szegedi piarista templomban folytatódik.

Koós Kata

Összművészeti élményt kínál a koncertorgonista szegedi estjén. Fotó: Rózsa Erika

Immár több mint két évtizede vezérli Rákász Gergely koncertorgonistát küldetése, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeit örvendeztesse meg a klasszikus zene szépségeivel. Hogy bebizonyítsa, a legnagyobb zeneszerzők művei nem csupán a szakavatott fülek, de a leghétköznapibb lélek számára is páratlan értéket közvetítenek. Emellett hangsúlyozza, hogy mennyire megtévesztően leegyszerűsíti a ”komolyzene” bélyeggel a köznyelv azokat a dallamokat, amelyek megannyi játékot, huncutságot, ékességet, szenvedélyt, olykor fájdalmat és félelmet, mégis mindig katarzist rejtenek.

Látványkoncertjein összművészeti élményt kap a közönség, az előadott zeneművek dallamaival zenetörténeti narráció és vetítés keveredik. Koncepciója, hogy mivel Mozart után szabadon a hangszerek királya az orgona, asztaltársaságába is prominens főurak illenek. Lapunknak elmondta, hogy szeptember 16-ai koncertjén kik és miért lesznek jelen a királyi körben a piarista templomban. A Lords of the Organ koncertsorozat hatodik állomása a Parádé és pompa címet kapta.

A nyitódarab Fučík Gladiátorok indulója lesz, amely méltatlanul a bohócok indulójaként él a köztudatban. A kérdésem az lesz ezzel a művel kapcsolatban, hogy vajon az alkotásaink sorsa a kezünkben van-e, vagy csupán az események játékszere. És ez nem csupán a zeneművekre, de akár a gyermekeink sorsára vagy a történelem formálására is vonatkoztatható

– mondta Rákász Gergely.

A következő zenemű Elgar Parádé és pompája lesz.

Ez egy olyan háborút mutat, amelybe boldog tudatlansággal masíroztak a fiatalemberek, akik közelről még soha nem láttak harcokat. Hőssé akartak válni tiszta ruhában, nyalka tisztként, vadromantikában. Ezt követi majd Gustav Holst Mars-tétele A bolygók szvitből, amelyet néhány év választ el csupán az Elgar-darabtól, de mivel már az első világháború alatt íródott, annak szörnyűségeit és nyers hiábavalóságát testesíti meg

– részletezte a koncertorgonista. Úgy fogalmazott, a fájdalomra a megváltást Bach nagyböjti zeneimája hozza el.

Megbeszéljük a közönséggel, hogy a háború nem a katonák sajátja, mindannyiunkat érinthet akár munkánkban, akár családi vagy baráti körünkben. Ha valamire megtanít bennünket a szomszédunkban zajló események sora, az Arisztotelész bölcsessége. Eszerint „a bölcsek mindenkitől és mindenből tanulnak, az átlag a saját hibáiból, az ostobák pedig mindent pontosan tudnak”. Ha bölcsek akarunk lenni, akkor belátjuk, hogy nem dőlhetünk hátra, mert a béke is tenger, ami cseppekből áll össze. És egytől egyig cseppek vagyunk

– hangsúlyozta Rákász Gergely, akinek meggyőződése, hogy a művészek dolga minden korban reagálni az őket körülvevő világra.

A koncert második részében korunk fájdalma elengedi a szépség kezét, és ez utóbbi egymagában tündököl tovább.

Vivaldi Nyarát játszom majd, ami nagyon szerethető, a záródarab pedig Léon Boëllmann legendás és fantasztikus Gótikus szvitje lesz, amelynek hatására egykor orgonálni kezdtem

– mondta.