Filmkritika: a besúgó besúgása

A rendezői székben Bergendy Pétert az a Fazakas Péter váltotta, aki mind ez idáig főként a sorozatok világában jeleskedett (200 első randi, Drága örökösök). A producereket persze aligha ezek a vígjátéksorozatok győzhették meg arról, hogy Fazakas az ideális rendezőjelölt, sokkal inkább a 2017-ben rendezett nagyjátékfilmje, az Árulók. Ebben ugyanis Fazakas már megvillantotta tehetségét és affinitását a kommunista rendszer filmes ábrázolását il­letően. Az Árulók még a tévének készült, A játszma viszont már mozifilm, és az új Top Gun mellett a létező legjobb választás mindenki számára, aki sza­­badidejét a hűvös moziteremben szeretné eltölteni. 

Hat év telt el A vizsgában elmesélt eseménysor óta. Jung András és Gáti Éva boldog(nak mutatott) házasságban él, örömüket pedig csak fokozza, hogy Évából alezredes lett, Andrást pedig ezredessé léptették elő. A ranglétrán azonban még mindig van feljebb. Hogy bizonyítsa a rendszer iránti teljes hűségét, András bevállal egy lezáratlan és meglehetősen kényes ügyet. Felbukkan ugyanis az a Markó Pál, aki a múltban épp Andrásnak adott leckét kémkedésből. Most Andrásnak kell megfigyelnie Pali bácsit, hogy lehetőleg mihamarabb derüljön ki, ha az öreg esetleg bosszút forral a hatalom, sőt személyesen András ellen. Úgy is fogalmazhatunk, hogy András előremenekül, amikor elveszi az ügyet riválisától, Kulcsár Emiltől, fé­­lő ugyanis, hogy az időközben agyvérzést kapott Pali bácsi megtorolja rajta egy régi, személyes sérelmét. Egy fiatal lány, Abigél személyében András egy kémet szervez be, hogy általa figyelhesse meg Markó Pált. A gond csak az, hogy Pali bácsi továbbra is észnél van, Abigél pedig gyönyörű. 

A rendezőcsere dacára A játszma mind a stílus, mind a történetvezetés tekintetében koherens folytatása A vizsgának. Az alkotóknak bizonyos szempontból nehéz, más szempontból viszont könnyű dolguk volt. Egyfelől meg kellett tartani azt a magas színvonalat, amivel az első rész kényeztette a nézőket, másfelől viszont már nem kellett bajlódni a főbb karakterek bemutatásával. A forgatókönyvíró személyét il­letően egyébként nem történt változás. Köbli Norbert második alkalommal is egy roppant lényegre törő szövegkönyvet írt, amelyben a hallgatásnak legtöbbször ugyanakkor jelentősége van, mint a szavaknak. A cselekmény szerint Markó Pál stroke-ot kap, ami tragikus párbeszédbe lép a valósággal, ugyanis néhány évvel ezelőtt a Pali bácsit alakító Kulka Jánosnak is agyvérzése volt. A színész az agyi sérülés következtében azóta is beszédzavarral küzd, így Markó Pál figurájának szűkszavúságát a színész betegsége tragikus módon hitelesíti. Kul­ka már a tekintetével is roppant súlyt helyez a vásznon történő eseményekre, amivel eléri, hogy mindenekelőtt ne egy esendő öregembert lássunk Pali bácsiban, hanem egy továbbra is rendkívül ve­­szélyes és rafkós kémet. 

A játszma legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy kiemelkedő precizitással egyensúlyozik a politikai krimi-thriller, a párkapcsolati dráma és a karriertörténet között. Főhőse, András gyáva, házasságtörő és karrierista, mégis neki szurkolunk, végig a jellemfejlődésében re­­ménykedve. Az őt alakító Nagy Zsolt tűpontosan hozza ezt a nehéz szerepet, de még nála is nehezebb dolga volt az Abigél bőrébe bújó Staub Viktóriának. Egyszer a szende szűzlányt látjuk benne, máskor egy igazi végzet asszonyát, és végig ott motoszkál bennünk a kérdés: vajon melyik a valódi arca? Fazakas filmjében az a gyanús, aki nem gyanús, és talán semmi sem az, aminek látszik. Fordulatok tehát bőven vannak, de még jócskán a követhetőség határain belül. Zárszóként csak annyit, hogy reméljük, egy esetleges harmadik részre nem kell újabb 11 évet várnunk.