2024.08.03. 07:00
Alsóvárosi búcsú – bolondmalom és mulatozás is kísérte egykor az ünnepet
Hagyományosan augusztus első hétvégéjén tartják az alsóvárosi ferences templom Havas Boldogasszony-napi búcsúját, amely a Dél-Alföld legnagyobb és legrégebbi vallási ünnepe. Egykoron vásárosok hada is érkezett az alsóvárosi búcsúra a több tízezer ember mellett, még a Bécsi körúton is végig portékákat kínáltak, sőt a helypénzen vita is volt a ferencesek és a városi tanács között.
Szombat kora délután megkoszorúzzák Bálint Sándor emléktábláját, majd a Mátyás téri szobrát. A templomban a búcsú programja Bálint Sándor boldoggá avatásáért mondott misével kezdődik, amelyet Serfőző Levente püspöki helynök celebrál. Fotó: Török János
Fotó: Török János
Már a 17-ik században virágzott a búcsújárás kultusza Alsóvároson, idővel pedig új hivatást is betöltött, hiszen Szeged megmaradt magyarsága ötvennél több délvidéki, törökök által feldúlt falvat telepített újra, így Havas Boldogasszony napja ettől kezdve a hazatérés ünnepévé is vált. A 19. századtól kezdve már nemcsak a Délvidékről, hanem az akkor kialakult Szeged környéki tanyavilágból is érkeztek az alsóvárosi búcsúba és rokonlátogatóba zarándokok a ferences templomhoz.
Volt olyan év a Délmagyarország tudósítása szerint, amikor hatvanezren vettek részt a búcsún, és bizony arról is beszámolt lapunk, hogy a hívők mellett a zsebtolvajoknak is kiváló alkalom volt a nagy tömeg, a rendőrök pedig nem egyszer álkoldusok és részegek ellen intézkedtek. Régi lapszámainkból szemezgetünk a következőkben.
Hatvanezren az Alsóvárosi búcsún
A hosszú, nemzetiszínű zászlókkal földíszített Szentháromság-utcán hömpölyög a nép. A meggyónt búcsúsok jönnek fölfelé hosszú tömegben, a kíváncsi bennszülöttek pedig lefelé mennek, ők inkább azért, hogy „bucsufiát" vásároljanak, az előbbiek pedig, hogy a várost megtekintsék, megváltozott-e a képe tavaly óta. Az utcák közt tehát a legforgalmasabb a Szentháromság-utca. Korcsmák, tánc- és mulatóhelyek egymást érik ebben a hosszú, de rossz kövezetü utcában. A korcsmák udvarában lampionokkal és papirosdiszekkel fölékesített sátrak alatt folyik a mulatozás, amely tulajdonképen csak este kezdődik, de az első napon nem sokáig tart, mert a holnapi utolsó napon, a körmenetben minden igaz magyar katolikus részt akar venni
– írtuk 1910. augusztus 5-én. Moccanni sem lehetett a Mátyás téren, ahol árusok várták a híveket, mint ahogy a templomban is „minden pad szorongásig tele van hívőkkel. A szabad részeket a térdepelők sokasága foglalja el”.
Következő lapszámunkban pedig tudósítónk arról számolt be, hogy „Alsóvárosra tódult nemcsak a búcsúsok serege, de a város egész lakossága és hiteles kimutatás szerint nem kevesebb, mint hatvanezer hívő vett részt a miséken és a körmenetben”.
Összevesztek a ferencesek a városi tanáccsal
A búcsú azonban olykor nagy vitákat is generált, „vásárosok ’helypénze’ miatt be akarják szüntetni az alsóvárosi búcsúkat” – írtuk 1927-ben.
A szegedi bazárosok azt szerették volna elérni, hogy vidéki árusok ne rakhassák ki portékáikat a búcsú idején, ezt azonban a kamara és a tanács is elutasította, illetve azt is sérelmezték, hogy a búcsú napján a város mellett a rendház is helypénzt szed tőlük, és „ez a kétszeres helypénz olyan súlyos teher az árusokra nézve, hogy az amúgy is csekély jövedelmüket teljesen felemészti”. A tanács ezt a kérést helytállónak tartotta és kimondta, csak a város szedhet helypénzt. Ez viszont a barátoknak nem tetszett, mondván, hogy „a templomukat és a rendházat a csekély összegben megállapított városi segéllyel nem tudják renováltatni”. A tanács úgy döntött, a beszedett helypénz felét a ferencesek kapják, ám ez nem felelt meg nekik, P. Unyi Athanász, az alsóvárosi egyházközség egyházi elnöke beadványt intézett a város tanácsához, amelyben bejelentette, beszünteti az Alsóvároson rendezett búcsúkat, azaz a következő évtől nem tartják meg a szeptember 8-i úgynevezett radnai búcsút, és az augusztusi havibúcsú idején nem lesz népünnepély, csakis az egyházi jellege marad a búcsúnak. A tanács ezt tudomásul vette, és még felmerült az is, hogy a minoritákkal rendeztetik meg.
Persze, az alsóvárosi búcsút betiltani nem lehetett, a következő évben 40 ezren érkeztek Havas Boldogasszony ünnepére lapunk tudósítása szerint.
Tolvajok és részegek a zarándokok között
A vásárosok sátrai nem csupán a Mátyás teret, volt, amikor a Szentháromság utcát és Bécsi körutat is megtöltötték. Nagyon népszerű volt a bolondmalom, vagyis a lovas körhinta, és a bazári forgatagban bármit meg lehetett venni. Alkalmi vendéglátóhelyek is csalogatták a tömeget, így bizony a hatóságoknak volt dolguk bőven, hiszen egyesek túlzásba vitték a mulatozást, mások pedig jó alkalmat láttak arra, hogy megszabadítsák az embereket értékeiktől.
A rendőrségnek a sok részeg embereken kivül csak a zsebtolvajokkal volt dolga. A bucsu alkalmával négy zsebtolvajlást jelentettek. Egy régóta keresett zsebtolvajt el is fogtak a cirkáló detektívek
A Szegedre érkező több tízezer ember között nem csupán zarándokok érkeztek, hanem koldusok, álkoldusok is. „A rendőrségnek óriási megerőltetésébe került, hogy a hihetetlenül nagy gyalógforgalom zavartalan lebonyolítását biztosithassa. Sok dolgot adott a rendőrségnek a koldusok megrendszabályozása. Messze földről jöttek erre a napra Szegedre koldusok, akik valósággal sorfalat állottak az uccákon”.
A rendőrök, detektívek és civil ruhások egyaránt folyamatosan a tömegben cirkáltak. Mint 1933-ban beszámoltunk róla, „rendkívül sok bajuk volt a rendőröknek az álkoldusokkal. Lépten-nyomon koldusok állottak végig a Szentháromság-uccán és a környékén, akik meglehetősen aggresziv modorban appeláltak a közönség jószivére. A rendőrök a koldusok közül többéket előállítottak”.
Szobrot emeltek a legszögedibb szögedinek
Érdemes tudni, hogy 1950-ben a szegedi ferenceseknek is el kellett hagyniuk rendházukat és csak 1989-ben térhettek ide vissza. Korábbi lapszámainkat böngészve mi is ehhez az esztendőhöz ugortunk. Azt írtuk, hogy 1989. augusztus elsején, születésének nyolcvanötödik évfordulóján avatták fel Bálint Sándor szobrát a Mátyás téren, „Szeged hivatalos vezetése a város egykor kitagadott fiát ezzel a gesztussal fogadta vissza”. Ma már azonban nem Kalmár Márton alkotása látható a Mátyás téren, mivel azt megrongálták, és végül elbontották, a művész pedig magángyűjtemény számára ajándékozta el.
A most látható alkotást 2004-ben avatták fel, ahogy írtuk, „a legszögedibb szögedi, Bálint Sándor előtt tiszteleg a város az alsóvárosi templom közelében fölállított és vasárnap délelőtt fölavatott szoborral is”, amelyet Gyulay Endre megyés püspök szentelt fel. Abban az évben is több ezer hívő érkezett a búcsúra, határainkon túlról is.
Bálint Sándorért szól az imádság idén is
Idén augusztus 3-án és 4-én várják a híveket Alsóvárosra, a program Bálint Sándor egykori szülőháza helyén álló emléktáblájának, majd a Mátyás téri szobrának megkoszorúzásával kezdődik A templomban a szegedi Rózsafüzér Társulatok előadásában Mária-köszöntő énekcsokor csendül föl, majd a búcsú programja Bálint Sándor boldoggá avatásáért mondott misével kezdődik, amelyet Serfőző Levente püspöki helynök celebrál.
