A békés gyulai ágyú

Igen, megint Gyula. Azt is írhatnám, természetesen, de tudom, ez nem mindenkinek az, viszont azt is többször „bevallottam”, hogy kedvenc kiránduló- és pihenőhelyem a Békés vármegyei város. A vár állandó szállásomtól nem messze, talán 2-300 méterre fekszik, de mielőtt odaérnénk, addig is akad látnivaló. Átsétálva a kis kőhídon szinte azonnal „utunkat állja” egy ágyú, csövét a macskaköves útra irányítva, ahonnan érkezünk. Mégsem fél tőle senki – békés jószág.

A turisták kedvence, szinte nincs olyan, aki ne állna meg ott pár pillanatra. Emlékbe fényképek, szelfik készülnek, a gyerekek felmásznak rá, minden alkatrészét megnézik, megtapogatják és közben folyamatosan kérdeznek: hogyan működött?, kik és mikor használták?, és sorolhatnánk. Az édesapák, édesanyák pedig rendületlenül válaszolnak – amíg tudják, vagy legalább sejtik a helyes feleletet –, de mindig elérkezik az a pillanat, amikor azt mondják: – Gyertek, menjünk tovább! Nézzük meg mit árulnak ott! Akartok menni egy kört a városnéző kisvonattal? Azon lehet, hogy minden kérdésetekre választ kaptok.

Van, amikor sikerül az elterelés, van, amikor nem. De az biztos: ez az ágyú azon kevés fegyverek közé tartozik, amit szeretnek az emberek és kellemes emlékek kötődnek hozzá. Jó lenne, ha több lenne, illetve mindegyik repülő, tank, löveg múzeumba kerülne, vagy csendesen, ártalmatlanul vigyázna egy sétautat. Mint a gyulai testvérük.