Kerékpár és roller mese

Már többször fárasztottam azzal az olvasókat, hogy szeretek sétálni, lógni azokon a településeken, melyek eseményeiről lapunkban, a Délmagyarországban tudósítok. Ilyenkor általában észreveszek valamit, amit más talán nem tartana érdekesnek, és lehet, neki lenne igaza. Legutóbb, amikor Csengelén akadt dolgom, az iskolaudvar melletti biciklitároló „jött velem szembe”, amit nyugodtan hívhatunk kerékpár- és rollertárolónak. A női kétkerekű mellett, ha jól figyeltem meg, egy klasszikus, vagyis nem elektromos, gyerekkoromat idéző roller várakozott. Az ugrott be, úgy néznek ki, mint anya és gyermeke.

Ami talán igaz is lehet, hiszen könnyen elképzelhető, hogy az édesanya és kisfia, vagy kislánya együtt érkeztek a sulihoz, vagy beugrottak a közeli, pár méterre lévő boltba vásárolni. A járműveket hiába „faggattam”, nem árultak el semmit – maradt volna a találgatás. Meséket azonban kár gyártani. Viszont igaz, a kerékpárok és a rollerek nem közlekednek önállóan, az emberekre kell hagyatkozniuk, ha el akarnak jutni valahova, vagyis biztosan hoztak valakit, valakiket – micsoda fantasztikus logika! Ha lenne gyerekülés, az egy harmadik, még kisebb csemetét feltételezne. A képen látható felállás így is egy családról, közös programról árulkodik. Vigyázzunk a járműveinkre, azért mégiscsak „kifecsegtek” valamit. És mégis mesét gyártottam...