2024.05.29. 21:30
Bivalyok sárfürdője Sándorfalván
KÉPALÁ Sárfürdőző bivalyok Sándorfalva határában. Hosszú utat tettek meg évezredek alatt Indiától hazánkig. Fotó: Török János
Mintha Ázsiában, vagy Afrikában járnánk ezt a képet nézve, pedig csak Sándorfalváig kell elmenni, vagyis még addig se. Sándorfalvát Szeged felé elhagyva alig egy kilométerre jobbról szürkemarhák, balról bivalyok tűnnek fel. Érdemes megállni. A hatalmas állatokból végtelen nyugalom árad ahogy lassan, méltóságteljesen mozognak, nézelődnek. Érdemes nyitott szemmel járni nem csak Sándorfalva környékén, hanem bárhol, mert így észrevesszük a körülöttünk lévő szépséget, érdekességet. És gyakran nem kell érte messze menni.
A bivalyoknak két nagy csoportja van, az afrikai és az ázsiai bivaly. A házi bivaly őse, az indiai vadbivaly, vagy arni bivaly jelenleg is nagy számban él vadon Kelet-India mocsaraiban. A házi bivaly története messzire nyúlik vissza. Háziasítása Indiában és Mezopotámiában történt, időszámításunk előtt 4000 évvel. Innen jutott el Afrikába, Spanyolországba, majd Görögországon keresztül Európába. Hazánk területére az avarok hozták be időszámításunk után 560-ban. A történelmi Magyarországon is jól ismert háziállat volt. Erdélyben tejtermelése, igázhatósága és hústermelése miatt tenyésztették. Mezőhegyes és a dunántúli nagybirtokok bivalytenyésztésének fő célja az igaerőként való hasznosítás volt. Hazánkban a hosszú évszázadok során kialakult egy jellegzetes változat, melyet ma magyar bivalyként ismerünk.