A múltat őrzi az egykori óvoda Klárafalván

 – mondta Boros Zsolt, Klárafalva polgármestere, amint beléptünk a községházától nem messze lévő falumúzeum épületébe. Valaha a helyi óvoda működött benne – az egyik relikvia épp ennek a táblája, de innen megmaradt játékok is láthatók –, aztán amikor megszűnt a gyereklétszám csökkenése miatt, évekig üresen állt. Azt, hogy ki mit adott, olykor kölcsönbe, természetesen nyilvántartják.

A kollekció különösebb koncepció nélkül, de a tárgyakat azért csoportosítva fogadja a nézőt három helyiségben. Hivatalosan így nem is tekinthető múzeumnak – ennek ellenére érdemes megnézni, mert igazi különlegességekkel lepi meg a látogatót. A legérdekesebbek talán a hagyományos paraszti élet használati tárgyai. Az ezeket bemutató sarok szelfipontként funkcionál: a szépen megterített konyhai asztalhoz, amelyen petróleumlámpa áll, le lehet ülni, és aki itt fotózza le magát, megörökíti a háta mögött lévő falvédőt is. Polcokon persze vannak régi tálak, kancsók és munkaeszközök, vagy például háztartási mérleg és mángorló ugyancsak.

Olvasnivalót is tettek közszemlére – többek között a Délmagyarország legelső számának egy példányát. Kiállították a régi templom néhány maradványát, egy jó százéves imakönyvet, a régi sziréna pedig egyenesen a községházáról származik. A faluház épületében egykor kocsma működött és egy ottani zenész hegedűje szintén része a gyűjteménynek. Ahogyan a lapunkban bemutatott lajtos kocsi tönkrement egyik kereke is. A közelmúltat régi fényképezőgépek, mobiltelefonok és diavetítők jelenítik meg.

Aki szeretné megnézni a kiállítást, a községházán érdeklődhet. Boros Zsolt azt mondta, alkalomadtán tárlatvezetést is szívesen vállal.