Egy hetes utazás a napfényes Itáliában – Galéria

Egyhetes, autós itáliai kirándulásra indultunk útitársaimmal nemzeti ünnepünket követően. Az utazás egy szlovén autópálya-tereléstől eltekintve eseménytelenül telt. Így rá tudtunk csodálkozni, milyen gyönyörű Szlovénia. A dimbes-dombos takaros vidék kiváló útjaival olyan volt, mintha Ausztriában autóztunk volna.

Kávézó, bisztró és kocsma egyben

Kirándulásunk másnapján azonnal belevetettük magunkat szálláshelyünk környékének gasztronómia feltérképezésébe. Gyorsan megtaláltuk törzshelyünket. Klasszikus kis olasz bisztró, ami reggel kávézó, ebédidőben bisztró, este pedig kocsma. Egy forgalmas kereszteződés előtt áll, kiváló rálátásunk nyílt a reggeli Milánó forgalmára.

Influenszerek a dómban

A Castello Sforzesco Milánó egyik legjelentősebb építészeti alkotása. A 15. században épült hatalmas, négyzet alaprajzú építmény egykoron a milánói hercegek rezidenciája volt. Ezen átvágva érkezik meg az ember a milánói dómhoz. Ez a város legnagyobb és leghíresebb egyházi építménye, a Milánói főegyházmegye főszékesegyháza, az olasz gótika egyik mesterműve. A vatikáni Szent Péter-bazilika után Olaszország második és a világ ötödik legnagyobb temploma. Felmenni a tetőn lévő kilátóba kötelező. (Van lift is.) Itt aztán a látvány mellett szemünk elé tárulnak a világ minden részéről ide özönlött Insta-celebek és influenszerek, akik bájosan, néha bénázva küzdenek a tökéletes fotóért.

A legrövidebb 15 perc

Kulturális szempontból már a második napon elérkezett a kirándulás csúcspontja: Az utolsó vacsora, a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának (étkezőjének) falfestménye és a Brera-képtár. Leonardo da Vinci művéről csak annyit, hogy a bejutás körülbelül annyira volt bonyolult, mintha a NASA-hoz készülne az ember. Már a jegy online rendelése sem egyszerű, utána pedig következik a zsilipelés. Egyszerre csak egy kisebb csoportot engednek be az egykori étkezőbe és csak 15 percre. A bejutáshoz két helyiségen keresztül zsilipelve juthatunk be. Erre a festmény állagának megőrzése miatt van szükség. Utána pedig rádöbben az ember, mennyire rövid 15 perc.

Raffaello, Rembrandt, Rubens és Caravaggio

Az ember életében kevés olyan pillanat van, amikor azt érzi, valami különleges részese. Az utolsó vacsora ilyen. Az áhítatot csak a teremőrök zavarják meg, amikor sasszemükkel észlelik, hogy valaki videózik, azonnal ott teremnek és hangosan felszólítják a tudatlan turistát a felvétel törlésére. Odabent videózni szigorúan tilos.

Levezetésként következett a Brera-képtár, amely egyike Olaszország legjelentősebb gyűjteményeinek, több mint 500 festményt mutat be a 14–19. század közötti időszakból. Többek között Raffaello, Rembrandt, Rubens és Caravaggio képei láthatók itt.

Garda-tó, Verona és Velence

Hazafelé három helyen álltunk meg. A Garda-tó lélegzetelállító szépségét egy hangulatos kisvárosban, Veronában pihentük ki, hogy aztán másnap rácsodálkozzunk a turistákkal zsúfolt Velencére. A Garda-tónál tilos kihagyni a motorcsónak-túrát, Veronában, a szerelmesek városában meg Júlia kamuerkélyét. Ennél sokkal izgalmasabb, látványosabb és eredetibb az amfiteátrum. Kr. u. 30-ban építették és ez a harmadik legnagyobb ilyen épület Olaszországban, csak a római Colosseum és a capuai aréna előzi meg. Velencétől mindenki sokat vár és aztán keveset kap, de egyszer látni kell.

Számomra a legemlékezetesebb, hogy életem legdrágább kávéját sikerült elfogyasztanom a Szent Márk téren található Caffé Lavenában, amely 1750 óta a város egyik leghíresebb kávézója. Érdekesség, hogy eredetileg Regina d’Ungheria (Magyar királynő) nevet viselte a kávéház, amikor Velence az Osztrák-Magyar Birodalom fennhatósága alá tartozott. A dupla eszpresszóért pedig 16 eurót kért el az elegáns főúr.