2024.04.21. 12:34
Az ürge, a fehér pillangó és a gyík is mágikus erővel bírt
A Szent György napja előtt fogott fehér pillangó szerencsét hozott, a gyík a torokbajtól védett, az ürgebőr gazdagságot garantált a néphagyományban. A hajnali harmatnak mágikus erőt tulajdonítottak, az ügy- és hitbuzgó koldusoknak pedig bő kézzel mérték az áldomást.
Kulik Melinda bemutatta, hogyan csepegtették a harmatvizet a kenyér kovászába, hogy gyönyörűen megkeljen.
Húsvét után beköszöntött a néphagyományban a zöldfarsang vagy kistél időszaka, amely pünkösdig tartott. Még nem volt sok munka a földeken, így lakodalmakat, bálokat rendeztek ebben az időszakban.
Kulik Melinda néprajzos muzeológus lapunknak elmondta, az áprilisi jeles napok sora elsejével kezdődött, amikor előszeretettel menesztették egymást a felnőttek és gyerekek szúnyogzsírért vagy esernyőmagért. Akit sikerült beugratni egy tréfával, április bolondjának vagy szamarának kiáltották ki. Vetni ezen a napon nem volt szabad, mert úgy tartották, hogy akkor a termés nem lesz bőséges.
Állati hiedelmek
A legtöbb néphagyomány március 24-éhez, Sárkányölő Szent György ünnepéhez kötődött, akit a kovácsok, lovasok, szíjkészítők védőszentjeként tiszteltek. Ez a nap volt a tavasz, a kikelet hivatalos kezdete, ekkor hajtották ki az állatokat a mezőre. Az első kihajtás tojáson, ekevason vagy a gazdasszony kötényén keresztül zajlott, hogy az állatok egészségesek és szaporák legyenek. Gyakran zöld ágakkal is megcsapkodták az állatokat, hogy védjék őket.
Aki Szent György napja előtt fehér pillét, azaz pillangót fogott, aztán medálként a nyakába rakta, azt egész évben szerencse kísérte. Aki gyíkot fogott, majd háromszor meghúzta a torka előtt, azt elkerülte a torokfájás és a torokbaj. Az ünnep előtt fogott vakonddal a lovakat simogatták, hogy szépek és egészségesek legyenek. Aki ürge bőréből készített aznap erszényt, az egész életében gazdagságra számíthatott. Ha ezen a napon megszólaltak a békák, akkor korai nyarat jósoltak
– sorolta a hiedelmeket az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa.
Mennydörgéskor hemperegtek
A Szent György napja előtt szedett kakukkfűnek is mágikus erőt tulajdonítottak a néphagyományban, azzal főzték ki az edényt, amelybe tejet szűrtek, hogy minél több vaj legyen.
Tilos volt azonban Szent György napján zöld ágat vinni a házba, mert úgy tartották, hogy akkor a csibe belefullad a tojásba. Nem volt szabad ágyneműt szellőztetni sem, mert az betegséget eredményezett.
Ha ezen a napon mennydörgést lehetett hallani, abból jó termést jósoltak, ám az égzengéskor hemperegni kellett a földön, hogy elkerüljék a derékfájást. Mindemellett azt is tartották, hogy ahol a földből ezen a napon lángok törnek elő hétévente, ott kincs lapul.
Boszorkányles és harmatszedés
Ezen a napon a néphit szerint a boszorkányokat is meg lehetett lesni.
Fogtak két fűzfaágat, és Szent György napján, hajnalban ezeken keresztül nézték a csordát. Úgy tartották ugyanis, hogy aznap a boszorkányok mezítelenül járkálnak a csorda körül. Szokás volt még fokhagymát és nyírfaágat tenni az istálló ajtajára, hogy a tehén hasznát, azaz tejét ne vihessék el a boszorkányok, ne verhessék szemmel az állatokat
– mesélte a muzeológus.
Szintén a hajnali órákban szedték a harmatot az asszonyok a földeken.
Kimentek a határba, és a réten vagy a búzatáblán végighúztak egy fehér lepedőt, azzal gyűjtötték össze a harmatot, amelynek szintén mágikus erőt tulajdonítottak. Kicsavarták a lepedőt, és a harmatvízzel itatták például a fejfájósokat. A felsővárosi asszonyok a kovászba csepegtették, hogy a kenyér gyönyörűen megkeljen. Régen a felsővárosi asszonyok voltak a kenyérsütők, a mai Klauzál téren volt a kenyérpiac, ott árultak
– részletezte Kulik Melinda.
– Sokszor a harmat mellett gyógynövényeket is gyűjtöttek aznap, amelyeket a varázsnap miatt sokkal hatásosabbnak hittek. Szedés közben azt mondták, hogy „viszek is, hagyok is” – tette hozzá a muzeológus, aki érdekességként a kilövés Szent György napi hagyományáról is mesélt lapunknak, amely bár nem kimondottan térségünkre volt jellemző, de az ország számos vidékén tartották.
– A férfiak és a legények összegyűltek, és tüzet gyújtottak. Amikor már jó nagy lánggal égett, belekiabálták, azaz a tűzbe lőtték az asszonyok és leányok rossz tulajdonságait, hogy elégessék – mondta.
Dőzsöltek a koldusok
Kulik Melinda annak okát is felfejtette, hogy miért mondhatták hajdanán, hogy Szent György napján a koldusok orra sáros lesz.
Gyakori volt aznap az állatvásár. Azért, hogy szerencsés legyen a jószágtartás, megkérték a koldusokat, hogy imádkozzanak. Cserébe áldomást ittak velük. Azért mondták, hogy sáros lesz az orruk, mert az aznapi eső aranyat ért, és rendszerint annyi áldomást ittak a koldusok, hogy a nap végére már nem tudtak megállni a lábukon
– mondta el mosolyogva.
Búzát szenteltettek
Április 25-e, Márk ünnepe a búzaszentelő napok egyike volt. Ekkor zöldbúzát vittek saját földjükről a templomba az emberek, hogy megszenteltessék a pappal. Majd megetették az állatokkal, hogy a szentelménnyel megóvják őket.
Gyakran magot is becsempésztek a zsebükben a templomba, hogy azok is részesülhessenek a szentelésből, azáltal a védelemből. Tápén koszorút fontak búzából, amelyet a templom keresztjeire és zászlóira tettek, és ott tartották nyolc napig. Majd kivitték a földjükre, amelynek négy sarkában elrejtették, hogy védjék a jégveréstől. Szokás volt még a beteg ember párnája alá is berakni a koszorút, hogy meggyógyuljon. Illetve sokszor egy-egy szál szentelt búzát beletettek az imakönyvbe, mert gonoszűző erőt tulajdonítottak neki
– fejtette ki Kulik Melinda.
Ha Márk napján megszólaltak a békák és a pacsirták, jó termést jósoltak. Viszont, ha a fülemüle énekét nem lehetett hallani, az arra utalt, hogy a tavasz nagyon változékony lesz.
