2023.12.01. 07:00
Rőfnyi nyelvű, láncot húzó férfi járt házról házra december 5-én
A legtöbb néphagyomány és hiedelem karácsony havához, decemberhez kapcsolódik. Már az első pár naphoz is több érdekes tradíció fűződött: a gyerekek kóringyáltak, a leányok faágakból jósoltak és szálakat csentek a templom harangzsinórjából, a Mikulás pedig korántsem napjaink szerethető, barátságos, pocakos öregembere volt.
Kulik Melinda muzeológus mesélt lapunknak a hónap első napjaihoz kapcsolódó néphagyományokról. Fotó: Koós Kata
Az Úr eljövetelét előkészítő, adventi időszak mindig a Szent András napjához legközelebb eső vasárnapon köszönt be és karácsony böjtjéig, azaz december 24-ig tart. A napfelkelte előtti, úgynevezett aranyos vagy angyalos misék hagyománya napjainkban is él a templomokban, ezek a hajnalban kezdődő rorate szentmisék, amelyeket Szűz Mária tiszteletére mutatnak be, és mindig az Úrangyala imával végződnek. Ezekhez a misékhez is bájos népi hiedelmek kapcsolódtak.
Már Katalin nappal elkezdődtek a lányok körében a férjjósló praktikák. Régen kézzel húzták a harangokat, és úgy tartották, hogy ha a lányok a harangkötélből három szálat kivettek, és belekötötték a pántlikájukba, az azt jelentette, hogy hamarosan férjhez mennek
– mondta el lapunknak Kulik Melinda, az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa.
Az adventi időszak meghatározó tradíciója volt továbbá a kóringyálás.
Négy-ötfős gyerekcsoportok jártak házról házra minden este. Egyházi énekeket énekeltek, és vidám verseket mondtak. Előszeretettel jártak azokhoz a házakhoz, ahol tudták, hogy nem sokkal korábban disznót vágtak, ugyanis cserébe adományokat vártak. Sokszor a háziak megtréfálták őket, például gyertyalángnál felmelegített garast adtak nekik, ami megsütötte a kezüket
– magyarázta a muzeológus.
Borbála napja, december 4. dologtiltó ünnep volt, amikor tilos volt például söprögetni, mert úgy tartották, hogy akkor kisöprik a szerencsét az otthonokból. Nem volt szabad fonni sem, mert a hiedelem szerint aznap összekócolódtak a szálak.
Borbála napjához is kapcsolódtak a férjhez menetelt elősegítő hiedelmek. Ki kellett menni a lányoknak a kertbe, és össze kellett gyűjteniük kilenc féle ágat. Ezekre egy-egy férfinevet tartalmazó papírt lógattak. Minden nap meglocsolták az ágakat, amikor a roráte miséről hazaértek. Voltak, akik ehhez szentelt vizet használtak. Úgy hitték, hogy amelyik férfinév ága kizöldül, olyan nevű férje lesz a leánynak
– mesélte Kulik Melinda.
A muzeológus azt is elmondta, a szegedi néphagyományban a Mikulás korántsem szerethető, barátságos, pocakos öregember volt.
December 5-én egy fehér ruhás, láncot húzó, csúnya, hosszú szakállú, rőfnyi nyelvű férfi járt házról házra. Bekopogott, és rázta a láncát. A gyerekek meg is ijedtek tőle. Kikérdezte őket, hogy tudnak-e és szoktak-e imádkozni, jó-e a magaviseletük. A gyerekek válaszai után elment, tehát semmi ajándékot nem hozott. Ezután tisztították ki a csizmácskájukat a gyerekek, majd kitették az ablakba. Mivel jól megfeleltek a vizsgán, várták, hogy reggelre alma, dió, mogyoró vagy kockacukor kerüljön a csizmájukba
– részletezte a muzeológus.
