2023.12.23. 11:00
Minden otthonban megágyaztak a kis Jézusnak
Számos különleges néphagyomány fűzödött karácsony böjtjéhez. Miért csempésztek a lányok kukorica- és mákszemeket a szenteltvíz tartóba az éjféli misén? Miért került szalmával bélelt szakajtó az ünnepi asztal alá? Miért kezdődött almaszegéssel a karácsonyi lakoma? Többek között ezekre a kérdésekre adta meg a választ lapunknak Kulik Melinda muzeológus.
Sok háznál férfikalap, jegykendő, mosósulyok is került a karácsonyi asztal alá. Fotó: Napsugaras Tájház/Kulik Melinda
Disznóölő Szent Tamás napján, december 21-én disznóvágásokat tartottak a házaknál. A hájat eltették, annak ugyanis gyógyító erőt tulajdonítottak a néphagyományban.
Mindenféle kelésre, gennyes kelevényre dörzsölték
– mondta el lapunknak Kulik Melinda, az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa.
December 24-én beköszöntött karácsony böjtje, amikor csak kenyeret és savanyúságot ettek mindaddig, amíg vissza nem tértek otthonaikba az éjféli miséről. Sokan dióra kártyáztak ezen a napon. Ha valaki azt akarta, hogy a jövő évben jó szerencséje legyen, egy kártyalapot rejtett a mellényzsebébe, úgy ment az éjféli misére.
A karácsonyfa állítás nagyon sokáig nem volt szokás, de rozmaringágat sok otthonban díszítettek, amely a termékenység jelképe volt.
A karácsonyi asztal alá egy szakajtót tettek, amibe búzát és szalmát helyeztek. Szokás volt beletenni mosósulykot, jegykendőt, férfi kalapot, lószerszámot. Úgy tartották, hogy mire az éjféli miséről hazaérnek, addigra a kis Jézus megszületik, neki készítették a szalmát. Később pedig, ha valakinek fájt a feje, ezt a kalapot vette föl. A mosósulyokkal egyéb fájdalmak helyét dörzsölték, hogy elmúljon. Szokás volt még egy játék bárányka elhelyezése is az asztal alatt a gyerekeknek, azt kapták ajándékba
– mesélte Kulik Melinda.
A karácsonyi lakoma a hagyomány szerint egy alma megszelésével kezdődött. Annyi darabra vágták, ahány tagú volt a család. Ez azt jelképezte, hogy bármerre menjenek is az életben, ugyanúgy, ahogy az almának a gerezdjeit újra összeállíthatjuk, a családtagok is visszataláljanak egymáshoz.
Sok háznál ezen a napon mézbe mártott fokhagymát ettek, amelynek mágikus véderőt tulajdonítottak.
Ha nyáron valaki kint dolgozott a földeken, közben netán elaludt és nem vette észre, hogy egy kígyó közelít felé, akkor ez a mézbe mártott fokhagyma megvédte a kígyó harapásától
– részletezte a muzeológus.
A dió mint az egészség jelképe szintén fontos szerepet töltött be karácsonykor. Aki férgeset kapott, betegségre számíthatott. Szegeden a szoba négy sarkába egy-egy diót helyeztek, ezzel védték a háznépet. Szokás volt diót vinni az éjféli misére is. A padok alatt elgurították, és aki alatt megállt, arról úgy tartották, hogy boszorkány. Azonban a karácsonyi asztalon helyet kapott a mák is, ami védelmet jelentett a boszorkányoktól. Ugyanis, ha kiszórták eléjük, föl kellett szedegetniük.
A mák szerelmi jóslás eszköze is volt. Egy kanál mákos csíkot tettek az ablakba vagy az utcaajtóba. Ha reggelre eltűnt, az azt jelentette, hogy a leány hamarosan férjhez megy. De az éjféli misére is vitték a mákot és a kukoricaszemeket a lányok. Amennyit sikerült belecsempészni a szenteltvíz tartóba, úgy tartották, annyi kérőjük lesz
– mesélte Kulik Melinda.
Algyőn a sütőabrosszal terítették le az ünnepi asztalt, hogy a gazdasszony mindig jó kenyeret süssön.
Ebbe az abroszba gyűjtötték össze a lepotyogó morzsákat is, majd az ünnep után fölvitték a padlásra. Ha valakinek kiütése vagy kelése lett, ezzel a morzsával dörzsölték. Mások a gyümölcsfák tövébe szórták, hogy a férgek elpusztuljanak, vagy beteg állatokat füstöltek meg vele. Később ebből az abroszból vetettek a földeken, hogy jó legyen a termés, vagy megsimogatták vele az állatokat, hogy meggyógyuljanak
– fejtette ki a muzeológus.
