2023.01.19. 14:00
Színészeket kalauzolt a zsidó hagyományokban Kendrusz Attila
A szombatfogadás és a tradicionális zsidó esküvői szokások rejtelmeit tárta fel a Szegedi Nemzeti Színház társulatának Kendrusz Attila. A Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője a Hegedűs a háztetőn musicalhez szolgált háttérinformációkkal.
A vallási vezető sok-sok érdekességgel és humorral fűszerezett előadást tartott a színészeknek. Fotó: Török János
Fotó: TOROK JANOS
A kulturális intézmények év eleji zárva tartásának ideje alatt a Pick Klubban folytatja a Szegedi Nemzeti Színház a Hegedűs a háztetőn musical próbafolyamatát. A történet 1905-ben Anatevkában, egy ukrajnai, zsidók és oroszok által lakott faluban játszódik. A történet a zsidó közösség, illetve egy zsidó család, Tevje a tejesember, csípős nyelvű felesége és öt lánya sorsát követi nyomon. Barnák László főigazgató, a produkció rendezője Kendrusz Attilát, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetőjét kérte fel, hogy avassa be a társulatot a darabban megjelenő vallási hagyományok hátterébe.
– Szeretnénk autentikusak lenni. Nem múzeumi skanzen-jelleget akarunk kölcsönözni az előadásnak, de mégis nagyon fontos, hogy azoknak a rituáléknak és annak a hagyománynak, amelyre épül a történet, valós alapja legyen – mondta Barnák László.
A vallási vezető csütörtökön tartott tanulságos, sok-sok érdekességgel és humorral fűszerezett előadást a színészeknek. A szombatfogadásról megtudhatták többek között, hogy a szombat mindig pénteken napnyugtakor köszönt be a zsidó közösségekbe, ekkor kezdődik a zsidóság pihenőnapja. A nők által mondott szombati áldás ideje alatt két gyertya ég azt jelképezvén, hogy kétszer szerepel a szombat a tíz parancsolatban, egyszer a megemlékezésre, máskor megőrzésére buzdítva a zsidókat. Hagyományos kelléke a szombatfogadásnak a barhesz, a fonott kalács. A mannát jelképezi, amelyet az Örökkévaló negyven éven át hullatott a zsidó népnek a sivatagban. A szertartás fontos része továbbá a családfő által a gyermekek megáldása.
A másik hangsúlyos, a történetben szerepet kapó szertartás a zsidó esküvői hagyomány. A házasságkötés elengedhetetlen kelléke a hüpe, a zsidó esküvői baldahin, amely alatt zajlik a szertartás. Ez jelképezi az ifjú pár jövőbeli házát. Miután a rabbi áldást mond a borra, a menyasszony és a vőlegény is iszik belőle mégpedig úgy, hogy az arát a férfi itatja meg. A vőlegény jobb kezével a menyasszonynak nem a gyűrűs, hanem mutatóujjára húzza a karikagyűrűt, amely egyszerű és dísztelen, drágakő, gyémánt nem ékesítheti.
– Ez által a gyűrű által légy nekem szentelt Mózes és Izrael törvénye szerint – a gyűrű ujjra helyezése közben ezeket a szavakat mondja a vőlegény. Kendrusz Attila kiemelte, a szentelt szó elkülönítést is jelent. A Tóra szerint a feleség a férjnek van szentelve, mégpedig három módon: a pénz, az írás vagy dokumentum és az együtthálás útján. A dokumentum ez esetben a ketubát, azaz a házasságlevelet jelenti, amely a menyasszony jogait biztosítja, a férj az élelem, a ruha és a házasélet biztosítására kötelezi magát.
A ketuba felolvasása után hét áldást mondanak az ifjú párra, majd a férj rátapos a pohárra. Ezzel a gesztussal egyrészt arra emlékeznek, hogy a szentély még nem áll. Másrészt pedig a hagyomány szerint ahány darabra törik a pohár, annyi áldás és boldogság száll a családra. A lakodalomban a férfiak és nők külön táncolnak, majd az újdonsült férj és feleség félrevonul egy szobába, magukra zárják az ajtót, és elkezdődik közös életük.