Ritkaságok kincsestára Deli István több száz darabos gyűjteménye

– Hiába teszem őket rendbe, egy idő után így néznek ki – mutat Deli István a falra, ahol a különleges viharlámpák sorakoznak. – Ezért szeretnék egy megfelelő kiállítási helyet találni a gyűjteményemnek. Azt szeretném, ha a fiatalok megismerkedhetnének ezekkel az érdekes tárgyakkal – mondta.

A mezőgazdasági technikus egy régi parasztházat álmodott meg, lőcsös kocsival, régi használati eszközökkel, ezek között képzeli el a viharlámpákat. Ötletével megkereste már a polgármestert és a makói József Attila Múzeum igazgatóját is, mindketten örültek a hírnek. Szikszai Zsuzsanna igazgató már formanyomtatványokat is adott Deli Istvánnak, hogy megkezdhesse az álom megvalósítását.

Szögre akasztotta

– Tíz éve kezdődött. Kint voltunk az Ószegedi úton, lenn a Maros-parton, és egy félig kidőlt oszlopra akasztva lógott egy lámpa. Megtetszett, hazahoztam, megtisztítottam, és felakasztottam a falra. Ezután bármerre is jártam, mindenütt vásároltam, ha találtam. Odáig jutottam, hogy múltkor, mire hazaértem, valaki egy lámpát akasztott a hátsó kapura. Többen tudják a faluban, hogy mi a szenvedélyem.

Deli István vérbeli gyűjtő, internetről, vásárokból és ismerősöktől szerzi be a lámpákat, de a ritka darabokért bejárta már Magyarország szinte minden szegletét. A csanádpalotai férfi 323 darabnál tart, van közte vasúti lámpa és kerékpáros viharlámpa. István kétszáz darab szebbnél szebb, régi üveget is begyűjtött már, hogy legyen miből cserélni más gyűjtőkkel.

Kiszabadítja a rozsdából

– Amikor idekerül hozzám egy-egy darab, általában egy nagy rozsdafolt az egész. Először szétszedem, homokszóróval letisztítom a fémet, majd több rétegben lefestem. Természetesen a ritkább darabokra rákeresek az interneten, és kiderítem, hogy nézhetett ki eredetileg, ezt próbálom megvalósítani a festéssel. Néhányat szándékosan élénk színűre festek, hogy színesítsem az állományt – mesélte.

Házaknál világításra használták a petróleummal töltött lámpákat, valamint a régi konflisokra több színűt is felakasztottak. Elöl fehér, oldalt piros lámpával jelezték, hogy közlekednek. István néhány vasúti lámpát is begyűjtött, ezeknél ugyancsak többféle színjelzést is használtak.

Szabad a vásár

Száz forinttól 350 ezerig lehet fellelni a kincseket a portán. Deli István eddig a legtöbbet egy 1930-as évjáratú kerékpárlámpáért adta, 25 ezret szurkolt le a tulajdonosnak. Az elmúlt 2 évben nagyon felment a viharlámpák ára, egyre többen gyűjtik az érdekes tárgyakat. István izlandi hajólámpája ma körülbelül 350 ezret ér, de sok olyan darab is van, amiért több tízezret is adnának, ha megválna tőlük. Valóságos Föld körüli utazás a gyűjtemény, a lámpák Hollandia, Franciaország, Németország, Anglia, Japán, Kína, Ausztria, Szlovákia Szerbia, Izland műhelyeiből származnak. A legtöbb lámpa százesztendős darab, valóban muzeális példány.

Milliókat érő gyűjtemény

– Ez egy Feuer Hand Super Special 176-os, ezt a második világháborúban használták, különleges a formája is, ezeket színes üveggel gyártották. Az ilyen lámpákat fadobozban árulták, amibe többszínű üveget is mellékeltek. Piros, sárga és kék voltak a leggyakoribb színek – magyarázta István.

A legtöbb lámpát Németországban gyártották, ezekből bőven akad Deli István gyűjteményében. A legrégibb darabok a d. r. patent lámpák. Ezeket egytől hétig számozták, a sorozatból ötfajta már megvan a gyűjtőnek. A legkisebb viharlámpák arasznyi méretűek, ezeket is a német gyárban készítették.

– A ritkaságokat Becskéről, a szlovák határ mellől hoztam haza. Egyébként, ahány lámpa annyi történet, ezekért az „apróságokért” pénzt sem kértek, csak felmentem a padlásra, és nekem adták. Most olyan 30–40 ezret ér darabja. A teljes gyűjteményért 6 milliót kínáltak, de nem akarom eladni a lámpákat – szögezte le.

Állatsimogató és tájház

Istvánék udvarában sokféle állat él, hullámos, nimfa- és sándorpapagájok mellett rózsás kakadu, zebrapinty, aranyhörcsög, burmai mókus, szibériai csíkos mókus, törpesün és tucatnyi nyuszi rágcsál a ketrecekben. A férfi a helybeliek mellett szeretné a településre érkezőket is vendégül látni. Ha sikerül még egy portát megvásárolnia, akkor az udvarban egy állatsimogató és egy „tájház” is helyet kapna. A régi épületben a lámpák és üvegek mellett a paraszti kultúra tárgyi emlékeit is bemutatnák.