Pedagógusoknak szervezett workshopot a szegedi színház

Három évvel ezelőtt indította útjára a Szegedi Nemzeti Színház Kooperáló elnevezésű, színházpedagógiai alkotóterét, amelynek legfőbb célja, hogy az érdeklődők résztvevőivé válhassanak a teátrumban zajló művészeti folyamatoknak.

Élménypedagógia

Az alkotótér egyik célkorosztálya a diákság, megszólításuk útja három lépcsőfokon keresztül vezet. Kállai Ákos, drámapedagógus, a szervezet vezetője először egy ráhangoló, figyelemfelkeltő óra keretében készíti fel a diákokat a színházi előadásra, melyet később közösen tekint meg velük. Azt követően ismét ellátogat az osztályba, ahol gyakorlati játékokon keresztül dolgozzák fel a megszemlélt produkciót. Így a diákok nem pusztán passzív szemlélőként élik meg a színházi előadást, hanem az élménypedagógia révén akár a szereplők bőrébe is bújhatnak.

A Kooperáló részét képezi továbbá három – általános- és középiskolás, valamint felnőtt – színjátszó csoport.

Motiváció és feldolgozás

Almádi Róbert, a HSZC Makói Návay Lajos Technikum és Kollégium magyartanára pedagógusként több élménypedagógiai továbbképzésen vett részt, amelyek bár hasznosnak bizonyultak számára, az ott szerzett tudásanyag gyakorlati átültetése azonban problémát okozott, mert nem volt tantárgyspecifikus. Ennek hatására fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy Kállai Ákos küldetéséhez csatlakozva színházpedagógiai workshopot szervezzenek kimondottan pedagógusok számára. A kétnapos tréning tegnap kezdődött a szegedi teátrumban húsz tanár részvételével.

– Az első napon a résztvevők olyan gyakorlatokat próbálhatnak ki, melyeket akár az órák elején a gyerekek motivációjának, figyelmének serkentésére tudnak használni. A második nap során pedig konkrét irodalmi művekhez, színházi előadásokhoz kapcsolódóan mutatjuk meg nekik, hogy milyen fajta játékokkal lehet színesíteni a tanítást – fejtette ki.

Zip-zap

A ráhangoló gyakorlatok között szerepelt például a zip-zap játék.

– Ennek lényege, hogy bedob egy témát a játékvezető, melyre zip-et vagy zap-ot kell mondani. Ezt a játékos döntéshelyzetet be lehet építeni bármilyen irodalmi műnél valamelyik szereplő nézőpontjába. Ha pedig konkrét irodalmi műről van szó, kiváló gyakorlat, ha az egyik szereplő szobájába kell képzelnie magát a diáknak. Például le kell írnia, hogy mit lát Antigoné szobájában. A társainak pedig ki kell találniuk, hogy ki lakhat ott. A mai fiatal generáció kissé eltávolodott a színház világától, így azonban valódi élménnyé válhat számukra egy irodalmi vagy színházi alkotás befogadása – magyarázta Almádi Róbert.