3 órája
Gyászfeldolgozás - Az „engedd el” nem a legjobb tanács
A gyászfeldolgozás szakaszairól, elakadásról, önismeretről is beszélt lapunknak a PsziHód előadás-sorozat szakértője, Csaholczi Kádár Annamária pszichológusjelölt, életvezetési tanácsadó.
Életünk körforgásának részei a veszteségek, a gyász és ezek megélései, feldolgozásai: egy szerettünk elvesztése, szakítás vagy válás, barátság elmúlása, vagy éppen egy adott létállapot változása és múlékonysága. De vajon milyen folyamatokat élhetünk meg a veszteségek, a gyászfeldolgozás során? Hogyan dolgozhatjuk fel a fájdalmakat és gyógyíthatjuk szerzett lelki sebeinket? Csaholczi Kádár Annamária pszichológusjelölt, életvezetési tanácsadó és tréner, a vásárhelyi könyvtár PsziHód pszichológiai előadás-sorozat szakértője segít eligazodni a témában.
Gyászfeldolgozás a valóságban
A gyász megélése és feldolgozása természetes folyamat, hiszen mindenki reagál valahogy élete szomorú eseményeire. Ám segíthetjük is ezt a folyamatot. A szakember szerint a tudatosság nélkülözhetetlen, az előrelépéshez jó, ha felismerjük aktuális érzelmi állapotunkat. Merjük kimondani és beismerni magunknak fájdalmainkat, vagy éppen érzelmi elakadásainkat. Majd annak megfelelően bátran kérjünk segítséget akár egy közeli hozzátartozótól, egy baráttól vagy szakembertől. Ám nem árt tisztázni, hogy a gyász nem csupán a halállal köthető össze.
Veszteségeink sokfélék. Hatalmas traumát jelenthet egy szerettünk, közeli hozzátartozónk halála. Ahogy veszteség lehet egy barátság, párkapcsolat, vagy házasság felbomlása, egy munkahely elvesztése, de akár egy idegen országba költözés is. És nem szégyellnivaló, hogy egy házikedvenc életének vége ugyanúgy fájó pont lehet
– hangsúlyozta Csaholczi Kádár Annamária. De mit tegyünk akkor, ha a gyász nem enyhül? Mikortól beszélhetünk tartós problémáról?
Legalább egy év
Előfordulhat, hogy hosszabban elidőzünk a gyász némely fázisában és nem tudunk továbblépni. Amikor azt érezzük, hogy a mindennapjainkat akadályozza a lelki teher, érdemes szakszerű segítséget kérni. A veszteség- illetve gyászfeldolgozás öt ismert szakasza a tagadás, a harag és düh, az alkudozás, a depresszió, illetve az elfogadás. Ezek nem törvényszerűen követik egymást, lehetnek visszaesések egy már meghaladott, korábbi szakaszba
– mondta Csaholczi Kádár Annamária. A szakember azt is hozzátette, hogy bár egyénenként rendkívül változó a folyamat hossza, a köztudatban az él, hogy legalább egy évre szükségünk van a veszteség feldolgozására. Fontos ünnepeket, évfordulókat kell megélnünk szerettünk nélkül ahhoz, hogy életünk részévé váljon a megváltozott helyzet, állapot.
Ne mondd, hogy engedd el
Jellemző lehet az is, hogy egy-egy szakaszban hosszabban elidőzünk, esetleg túlsokáig tagadásban élünk. Akár hónapok telnek el anélkül, hogy tudomást vennénk a történtekről. A hódmezővásárhelyi szakember szerint néha olyan mértékű lehet a bezárkózás, hogy elutasítjuk a környezetünk érdeklődését, támogató szándékát. Érthető, ha magunkban akarunk maradni gyászunkkal, de ez csupán egy ideig segítő természetű. Azoknak, akik segíteni szeretnének a gyászolónak, azt tanácsolja: lehetőleg ne az „engedd el” kifejezéssel kínáljanak gyógyírt. Az nem mindig segít, sőt súlyosabb esetekben olykor kifejezetten káros lehet. A gyászfeldolgozás sokkal összetettebb folyamat annál, hogy az ember lerázza magáról a problémát. Úgy segíthetünk, ha az érintett aktuális állapotát figyelembe véve a fejlődésben támogatjuk. Biztosítsuk arról, hogy vele vagyunk, meghallgatjuk, próbálunk jelenlétünkkel támogatni. Fontos tudni, hogy az elhúzódó lelki problémák idővel szomatizálódhatnak, azaz olyan fizikai tüneteket okozhatnak mint súlyvesztés, alvási nehézségek.
