2024.09.15. 13:55
A Feketevár, Csongrád legendás áruháza
Noha már két évtizede bezárt, a csongrádiak még mindig jó szívvel emlékeznek a Feketevár divatáru-áruházra, amely a maga nemében az első volt a városban – mi több, híre-neve az egész vármegyébe eljutott. A Feketevár történetét a Tari László Múzeum igazgatója, Gyöngyössy Orsolya dolgozta fel egy napló és számos beszélgetés, visszaemlékezés, no meg komoly kutatómunka alapján. Az üzlethelyiség egyébként ma is megvan, kínai áruház működik benne.
A Feketevár áruház egykori csapata.
A csongrádi Feketevár nem csak helyi, de regionális jelentőségű üzlet volt, ami mostanra részévé vált a közös emlékezetnek
– mondta Gyöngyössy Orsolya, a csongrádi Tari László Múzeum igazgatója egyik különleges kutatási témájáról. Ennek legérdekesebb eredményeit nemrégiben Makón, egy szakmai konferencián ismertette. A munkához az adta az ötletet, hogy három évvel ezelőtt elhunyt a nagymamája, Gyöngyössy Gézáné Nagy Etelka, akinek a naplói hozzá kerültek. Ő ott dolgozott és napi szinten írt az áruházban történtekről. Az unoka emiatt lett kíváncsi, majd megkereste az egykori kollégákat, Áfész-vezetőket vagy éppen a párttitkárt, és a beszélgetésekből egy izgalmas történet rajzolódott ki.
Feketevár vagy Körös-torok?
A hetvenes évek előtt Csongrád főutcáján földszintes üzletek álltak. Ezekben a második világháború előtt főként zsidó kereskedők boltjai működtek, amelyek az ötvenes évek során a helyi általános fogyasztási és értékesítési szövetkezethez (röviden Áfész) kerültek. A régi üzletsort a hatvanas években kezdték lerombolni, a helyén üzletekkel kombinált társasházak épültek. Itt kapott helyet a Feketevár, amit annak idején a település fejlődésének jelképéül szántak. Fontosságát jól érzékelteti, hogy még vita is folyt a névválasztásról az Áfészen belül.
A legtöbben a város nevére utaló Feketevárat javasolták, de voltak, aki ezt komornak találták és inkább a Körös-torok elnevezést javasolták
– idézte fel a múzeumigazgató.
Rang volt itt dolgozni
A nyitást 1974 januárjára tervezték. A dolgozók a felszámolt kis üzletekből jöttek, nagyjából 25-30-an voltak. Az érdeklődés óriási volt, még Szegedről és Makóról is folyamatosan jöttek a kíváncsi vásárlók. Nem véletlenül: olyasmit láttak, ami akkoriban újdonság volt.
Az áruháznak nagy belső tere volt, a vevők bemehettek az áruk közé nézelődni, válogatni – ez már nem a régi pultos rendszer volt. A mennyezeten hatalmas ventilátorok forogtak nyáron, hogy hűtsék a levegőt. Az igazi különlegesség azonban az idővel randihellyé is vált presszó volt. Sokan itt itták meg életük első kóláját
– mondta Gyöngyössy Orsolya.
A beszélgetésekből az rajzolódik ki, jegyezte meg a kutató, hogy itt dolgozni valóságos rang volt, újak csak gondos válogatást követően kerülhettek ide. Az egységvezetőket pedig nagy tisztelet övezte, igazi szakemberek voltak.
Évente kétszer black friday
Az eladóknak egyébként már negyedórával nyitás előtt meg kellett érkezniük, felseperni az utcát, rendbe tenni a részlegeket – mindig példás rend volt az üzletben. A vevőket a tisztelet jeleként enyhe meghajlással köszöntötték, udvariasan és türelmesen szolgálták ki. Eredetileg mindenkinek kék, varrott címerrel ellátott egyenruhája volt, később az egyes részlegek más-más színűt kaptak. A nyolcvanas évek vége felé 3600-3700 forint körüli bért kaptak az itt dolgozók, ami átlagosnak számított, de jutalékkal együtt ez akár a közel harmadával is nőhetett. A bevétel egy osztályon 45 és 60 ezer forint között mozgott ekkoriban egy átlagos napon.
Újdonság volt a februári és az augusztusi szezonvégi kiárusítás. Ilyenkor nyitás előtt két órával a bejárat előtt toporogtak a vásárlók, mint most a black friday-en, és ugyanúgy tülekedtek, veszekedtek is
– emlékeztetett Gyöngyössy Orsolya.
Időutazás a kínai áruházban
Az üzlet fénykora a kilencvenes évek elejéig tartott. Miután megszűnt az Áfész, a Feketevár magánkézbe került, közben megjelentek a konkurens divatáru-üzletek. Meglazultak a korábbi beszállítói kapcsolatok, a kínálat korábbi minősége is romlott.
Végül 2004-ben egy 70 százalékos utolsó akcióval kiürítették és bezárták a boltot. A bérleti jog egy kínai kereskedőé lett. Ma is kínai áruház működik a helyiségben. Aki szeret nosztalgiázni, betérve bizonyára örömmel tapasztalja, hogy bár az árukészlet kicserélődött, a belső térben nem sok minden változott. Nagyrészt megvannak a falburkolatok, a mennyezeti lámpák, a régi fali tükrök és villanykapcsolók is.
A Feketevár tehát egy kicsit tovább él – nem csak a csongrádiak emlékeiben.
