2024.07.14. 20:00
Klímatörténész: az olcsó ivóvíz és az olcsó energia korában élünk
Energialuxusban élünk Rácz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) klímatörténésze szerint. Civilizációnk az olcsó ivóvízre és az olcsó energiára épül. A klímaváltozás miatt nemcsak melegebb lesz, hanem csökken az Alföldön a csapadék mennyisége. A klímatörténész szerint eltűnhetnek az erdők, a Duna-Tisza köze sztyeppévé és sivatagos területté válhat. Persze van egy másik forgatókönyv is...
Mit tanulhatunk a történelemből a klímatörténész szerint?
- Egy jégkorszakban élünk;
- volt már ennél is melegebb;
- mindenkire jut 120 rabszolga;
- eltűnhetnek az erdők;
- persze a kutató nem pap.
A trópusi hőhullám napjaiban nehéz elhinni, hogy mi most egy jégkorszakban élünk. A kutatók akkor beszélnek jégkorszakról, ha a föld pólusait – az északi és a déli sarkot – jég borítja, a magashegységek csúcsát pedig gleccserek. Rácz Lajos klímatörténész azonban arra emlékeztetett, hogy az emberi történelemben volt már a jelenleginél melegebb időszak is. A középholocénban – ami nagyjából 8-9 ezer éve kezdődött és 4-5 ezer éve ért véget – olyan meleg volt Európában, hogy elolvadtak a gleccserek.
Klímatörténész: energialuxusban élünk
A neolit vadászok, akik ebben a korban éltek, nagyon kevesen voltak, és kedvezőbb éghajlatú térségekbe vándoroltak. A migráció természetes volt. Mi már egy mesterséges környezetben élünk, amit a siker reményében nem nagyon tudunk elhagyni. A neolit vadászok azzal táplálkoztak, amit találtak vagy elejtettek, és nem a sarki ABC-ben vásároltak laktózmenetes tejet
– folytatta az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar intézetvezető egyetemi tanára.
Modern világunk két pillére épül: az olcsó ivóvízre és az olcsó energiára, amit persze nem feltétlenül érzünk olcsónak, amikor a számlákat fizetni kell.
Most jött haza a lányom Japánból és mesélte, hogy a szállodákban a szürke vizet használják a wc öblítésére. Amikor valaki lezuhanyozik, a víz nem a csatornába, hanem egy tározóba folyik, és majd azzal öblítik le wc-ket. Tehát lenne megoldás az ivóvízzel való takarékoskodásra, de nálunk ugyanúgy olcsó a víz, ahogy az energia is. Egy egyiptomi fáraó régen annyi energiát használt, ami ma nagyjából három kamion teljesítményének felelne meg
– hangsúlyozta Rácz Lajos.
Sok-sok láthatatlan energia-rabszolga
Az amerikai környezettörténészek a modern kort az antikvitással vetették össze, és megpróbálták kiszámolni, hogy az általunk felhasznált energiát hány ember állította elő egy rabszolgatartó társadalomban.
Egy átlagos ember manapság annyi energiát használ fel, amennyit hatvan „energia-rabszolga” állít elő. „Energia-rabszolga” alatt egy olyan átlagos, 70 kilogrammos emberre gondoltak, aki 24 órán keresztül dolgozik. Manapság úgy élünk, mint azok a görög vagy római arisztokraták, akik az antikvitás idején nem hatvan, hanem 120 rabszolgát tartottak – ugye, még a rabszolgáknak is kellett pihenni, aludni –, energialuxus az éltünk
– mondta a klímatörténész.
Rácz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem professzora úgy emlékszik vissza arra a napra, mintha csak tegnap történt volna. 1985. március 27-én a késő délutáni órákban az újszegedi Hermann Ottó Kollégium egyik szobájában az ágyon feküdt és a plafont nézte, miközben azon gondolkodott, hogy fiatal kutatóként mivel foglalkozzon. A falusi világból jött szülei parasztemberek voltak, akik a politikáról nem jó tapasztalatokat szereztek a huszadik században. Ezért döntötte el, hogy történészként egy olyan kutatási területet választ, ahol még „véletlenül sem találkozik” politikával és politikusokkal. Az emberiség és természeti környezete témáját kutatja csaknem 40 éve. Fiatal történészként Svájcba is eljutott, ahol igen komoly szakirodalma, adatbázisa és hagyománya van ennek a tudományterületnek.
A klímatörténész szerint nagyjából 1988-89 környékén lehetett az az „átbillenési pont”, amikor a tudomány elfogadta, hogy az emberi tevékenységnek köze van a felmelegedéshez. Rácz Lajos szerint ha a klímaváltozásról beszélünk, akkor nem Szegedben, Csongrád-Csanád vármegyében, hanem az egész Kárpát-medencében célszerű gondolkodni. A folyamat nemcsak az átlaghőmérséklet változásáról szól, elsősorban a csapadékmennyiséget és -eloszlást érinti.
Ha így megy tovább, eltűnhetnek az erdők
A Kárpát-medencének négy nagy régiója van. Az Alföld – ami több mint százezer négyzetkilométer, vagyis nagyobb mint a trianoni Magyarország
– valamint Erdély a leginkább sebezhető régió. A klímaváltozással szemben a Dunántúlnak van a legnagyobb ellenálló-képessége. Valahol a Duna mentén húzódik egy választóvonal, a Dunántúl még kap elegendő csapadékot, az Alföld már nem – figyelmeztetett a kutató.
Rácz Lajos arra emlékeztetett, néhány éve Szegeden mindössze 250 milliméternyi csapadék esett, ami már a félsivatagi klímának felel meg. A csapadékhiány és az aszály miatt a Homokhátság, a Duna–Tisza köze van a legrosszabb helyzetben, ha ez így folytatódik, eltűnhetnek az erdők, a fák legfeljebb kisebb-nagyobb ligetekben maradhatnak meg.
A kutató nem pap, nem az istennel van online, azokkal az adatokkal dolgozik, amiknek birtokában és amikhez hozzáfér
– hangsúlyozta a klímatörténész. Rácz Lajos szerint létezik egy másik forgatókönyv is: az új kutatások szerint 25-30 éven belül leállhat az AMOC, az észak-atlanti áramlás, ami a trópusokról észak felé szállítja a meleg vizet az Atlanti-óceán északi részébe. Ha ez megtörténne, akkor Európának egy komoly lehűléssel kellene szembenéznie, akár 3 Celsius-fokkal is csökkenhet majd az átlaghőmérséklet.
