Emlékművet kap Szegeden Löw Lipót és Löw Immánuel

Emlékművet kap Szegeden Löw Lipót és Löw Immánuel is, erről pénteki ülésén döntött a szegedi közgyűlés. Idén van Löw Immánuel születésének 170., halálának pedig a 80. évfordulója. Édesapja, a szintén világhírű Löw Lipót idén 213 éve született és 149 éve hunyt el.

A közgyűlés elé került előterjesztés szerint a két emlékművet Székó Gábor szobrászművész készíti el. Az alkotások anyaga süttői mészkő, kiegészítve egyéb anyagokkal. Méretük 180x120x10 centiméter lesz. Az emlékműveken olvasható szöveg még nincs meg, azt most egyeztetik a Szegedi Zsidó Hitközséggel. A két emlékművet a két főrabbiról elnevezett parkokban helyezik majd el. A két emlékmű tervezésének és kivitelezésének öltsége 25,4 millió forint.

Löw Lipót az osztrák császársághoz tartozó Moráviában született, vagyis idegenből került Szegedre, lett a város megbecsült polgára, mint a szalámigyáros Pick Márk édesapja. Cseh, német és héber anyanyelvű volt, csak a kismartoni zsidó tanházban tanult meg magyarul. Tábori rabbiként részt vett az 1848-as forradalomban, és a szabadságharc leverése után rövid időre bebörtönözték. Magyar-zsidó hazafiként a nemzeti nyelv használatát szorgalmazta a liturgiában. Hagyományosan őt tartják az első olyan rabbinak, aki magyarul prédikált a zsinagógában. 1850-től halálig Szeged főrabbija volt. Ő tette a város nevét ismertté a tudományos világban. Az általa alapított Ben-Chananja című folyóirat büszkén hirdette a település nevét. Tudományos és vallási kérdésekben megkerülhetetlen szakértővé, illetve a magyarországi neológ zsidóság vezetőjévé vált. Két házasságából hét-hét gyermeke született. A jogász Tóbiást Ferenc József magyar király és osztrák császár az országos legfőbb ügyész helyettesének nevezte ki. Sámuel jó nevű orvos lett, Mózes építészmérnök, az általa tervezett épületek Bécs belvárosában ma is láthatók, míg Vilmos New York-i ügyvédként a magyar irodalom klasszikusait – például Petőfi Sándor János vitézét – fordította angolra.

Mind tudományos, mind vallási munkájában méltó utódja lett fia, Lőw Immánuel (1854-1944), aki néhány évvel apja halála után lett szegedi főrabbi. Hittudósként, orientalistaként és művelődéstörténeti íróként már fiatal korában nagy nemzetközi hírnévre tett szert. Kezdeményezője és irányítója volt a szegedi Új Zsinagóga építésének, amelynek üvegablakait is megtervezte. 1927-től 1940-ig – amíg lehetett – felsőházi tagként képviselte a magyar neológ zsidó közösséget. 90 évesen ő is a szegedi gettóba került, majd az ezt követő deportálás közben Budapesten meghalt.

– mondta korábban lapunknak Hidvégi Máté, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) címzetes egyetemi tanára, Löw-kutató.