Elhunyt Gregus Máté unokája, Varga László Máté

Az idős férfival legutóbb július 1-jén találkoztunk, a Sóshalmi Olvasókör hagyományos, kézi aratónapján. Napjainkban már csak kevesen élnek, akik maguk is részt vettek annak idején, a kombájnok előtti időkben a betakarításban, amikor kaszával vágták a rendet. Hogy milyenek voltak a hajdani aratások, Varga László Máté, a neves mintagazda unokája beszélt tavaly nyáron lapunknak. Ő is megtanulta gyermekkorában ezt az embert próbáló munkát. Így mesélt erről lapunknak: „Gyökeresen megváltozott az aratás. Nagyon nehéz, embert próbáló munka volt a kézi aratás, főleg az ilyen meleg időben, mint ami most is van. Én mindig sajnáltam az aratókat. Valamikor én magam is arattam, mert fiatalkoromban, alighogy kimaradtam az iskolából, a szüleim kitettek egy gazdához. Ott voltam télen-nyáron. Beletanultam az aratásba, megtanultam a kaszálást, a nyári munkákat is. A szép, álló gabonát vágjuk le, úgy tudják a marokszedők felszedni. Ez a munka apáról fiúra, anyáról lányra szállt. A gyerekeket mindig kivitték az aratásra, amit tudtak, abban segítettek. Nem volt apelláta, hiszen a család egész évi kenyeréről és az állatok takarmányozásáról volt szó. Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, sokszor eszembe jut, hiszen a szüleim és magam is részt vettünk ebben a nehéz munkával. Szép volt, jó volt, de nagyon nehéz volt.”

Varga László Máté minden évben részt vett a Sóshalmi Olvasókör aratónapján. Ő volt a gazda, aki bemutatta, hajdan hogyan alkudott meg a gazda a bandagazdával. Mindent tudott a hajdani aratásokról. Idén már nélküle suhan a kasza a búzatáblában. Nyugodjon békében!