40 év után nosztalgiáztak a makói tollüzem dolgozói

Negyven évvel ezelőtt, még a rendszerváltás előtt Makón alakult meg az ország első korlátolt felelősségű társaságainak egyike, ráadásul ugyancsak az elsők között vegyesvállalatként, osztrák résztulajdonnal. A ma már nem működő rákosi tollgyár egykori dolgozói közül a napokban mintegy hetvenen jöttek össze nosztalgiázni az egyik helyi étterembe. 

– Nagyon szerettem ott dolgozni, nagyon jó volt a csapat – mondta Rédai Istvánné, aki a varroda vezetője volt az 1984-ben indult, Makó-Rákoson működött egykori tollüzemnek. Előtte a Háziipari Szövetkezet részlegvezetője volt. Mint mesélte, az induláskor kérték fel erre a feladatra, és ő volt az, aki az embereket a varrodába toborozta az akkori szakmunkásképző, az MTH végzős varrónői közül. Hárman kezdték, a fénykorban mintegy hetvenen dolgoztak ott. Ő 1993-ban fejezte be a munkát, a gyárra pedig két évvel később került lakat. Most ő szervezte meg, hogy az üzem alkalmazottai – egy időben a legtöbb 130 volt – találkozzanak 40 év múltán.

A gyár az egykori Lenin termelőszövetkezet akkor Makó-Rákoson üresen álló zöldségfeldolgozó üzemcsarnoka helyén működött. A Hungarofeder Tollfeldolgozó Kft-nek, mely ebben a formában az elsők között volt a rendszerváltás előtt az országban, négy alapítója volt: a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat, a már említett Lenin Tsz, és – akkoriban ugyancsak kuriózumként – egy osztrák családi vállalkozás. Negyedikként csatlakozott hozzá később a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat. 

Mint a megsárgult iratokban olvasható, tevékenységi köre a nyers baromfitoll vétele, tisztítása, feldolgozása és értékesítése, illetve tollal töltött termékek, leginkább ágynemű készítése volt. A volt alkalmazottak visszaemlékezése szerint az akkori viszonyok mellett jól lehetett keresni. A gyár sikertörténetének alapvetően az vetett véget, hogy a rendszerváltással a hazai alapítók sorsa is megpecsételődött. Pedig, mint Gellért Ákos, aki 5 évig volt ügyvezető igazgató – jelenleg a szegedi Naturtex tulajdonosa – mondta, a cég rendkívül sikeres volt, a végén már huszonvalahány országba exportált. Visszaemlékezése szerint a Hungarofeder a környéken unikumnak számított.

– Aki itt dolgozott, kihúzta magát. És nyilván az sem véletlen, hogy évtizedek múltán ennyien összejöttünk – jegyezte meg.