2024.04.14. 11:00
Két egyforma bicskát nem készít - Fotók
A kés és bicska hagyományainak ápolója, sőt 150 éves családi örökség továbbvivője Tarjányi József István. A csongrádi népi iparművész március 15-e alkalmából állami kitüntetést kapott, a Magyar Arany Érdemkereszt újabb szintre helyezte munkásságát.
Kések, bicskák és kitüntetések kísérik Tarjányi József István életét. Fotó: Darók József
A csongrádi Kis utcában szerénykedő műhelyéig Kiskunfélegyházáról vezetett Tarjányi József István útja, aki szülővárosában került először kapcsolatba a fémekkel és azok megmunkálásával. A gödöllői Szent István Egyetem gépészmérnöki karán szerzett diplomát, majd mérnöktanári végzettséget. Még az utolsó egyetemi évében köttetett házassága révén ismerte meg felesége édesapját, Csatári László aranykoszorús mestert, egy 150 éves késes dinasztia utolsó képviselőjét. 1986-tól a csongrádi Sághy Mihály Ipari Szakközépiskolában kezdett oktatni, ’89-től apósa mellett sajátította el a bicskák és kések elkészítésének fortélyait.
Nagyon jó mesterem volt, tökéletesen ötvöződött kettőnk gyakorlati és elméleti tudása, én a gépészmérnökségből a metallográfiát hoztam magammal. 1999-ig közös műhelyünk volt, ő a Csatári-, én a Tarjányi-késeket csináltam. Halála után a családban, új vállalkozást indítottam, úgy hogy, huszonnégy éve Tarjányi-kések készülnek, összességében harmincöt éve jelenek meg a termékeimmel
– mondta a mester, népi iparművész.
Két egyforma bicskát nem készít - Fotók: Darók József
150 éves örökséget őriz
Az első bő húsz évben, 2013-ig tulajdonképpen másodállásban, tanári hivatása mellett készítette a késeket és bicskákat Tarjányi József. Abban az évben hagyott fel a tanítással, ám csak munkáját tekintve, mert bizonyos értelemben továbbra is tanít. – Célkitűzésem, hogy megőrizzem az apósomtól kapott több mint százötven év örökségét, valamint, hogy a népi használati tárgyakat kiemelkedő minőségben és megfizethető áron készítsem el. A múlt tiszteletére nevelem a jövő generációját minden adódó alkalommal, legyen az népművészeti vásár, vagy a diákok műhelylátogatása. A bicskák történelmi hátterének bemutatásával, hagyományaink ápolásával törekszem értékeink megőrzésére, megóvására. A minőségi termékeket hosszú távra készítem. Az a hitvallásom, hogy a késeknek és bicskáknak egy funkciót kell ellátniuk: szolgálják ki gazdájukat egy életen át. Ezt a feladatot örököltem elődeinktől – fogalmazta meg hitvallását a népi iparművész.
Mutasd a bicskád, megmondom, ki vagy!
A dél-alföldi bicskákat készíti, a szegedi halas és a Náder-bicskák nyomdokain. Mint megtudtuk a mestertől, az ő kései finomabb vonalúak, mint más készítőké, ahol robusztusabb, vastagabb formák készülnek. Ezek a „trendi” kések száz százalékban kézi munkával kerülnek ki műhelyéből.
Hét-nyolc évvel ezelőtt indult egy nagyobb felfutás, nagyon sokan visszatértek a gyökerekhez, megszerették ezeket a hagyományos eszközöket. Az a lényege, hogy nincs két egyforma a termékek között, személyes tárgyként birtokolhatja az ember, amit kiválaszt magának. Egy bicska vagy kés megmutatja magát az embert is, hogyan bánik a használati eszközeivel, mennyire tartja karban, mennyire viseli gondját
– magyarázta Tarjányi József.
Jellemzően használati célra készíti termékeit, bár van egy réteg, aki gyűjti ezeket, de meggyőződése, hogy ennyi munkája nem lenne, ha csak dísztárgyakat vennének tőle.
Webáruházat is üzemeltet, hiszen a mai világban ez elengedhetetlen. Kis, közepes és nagy méretű kések, speciális, rozsdamentes, szénacél kések, tőrök celluloid, agancs-, fa- vagy szarumarkolattal is készülnek. Tőröket az egy kisebb réteget kitevő gyűjtőkön kívül főleg munkaeszköznek vásárolnak, például vadászok a zsigereléshez – tudtuk meg a mestertől.
Üzennek az elégedett vásárlók
Trendi késekhez frappáns és kedves visszajelzések dukálnak: a vásárlók jópofa képeket küldenek vissza a mester közösségi oldalára, ahol a termék ízléses környezetben ’pózol”.
Mindenre garanciát vállalok, három dologra nem, elvesztésre, ellopásra és elkobzásra. Küldték az első ilyen képet, aztán már mi is bekértünk az év végi záráskor hasonló fotókat, hogy mutassák meg, milyen állapotban vannak a használt kések
– mesélt Tarjányi József, hogyan alakult ki ez a késes fotóküldés.
Az elismerés jelentősége
A nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából kapott Magyar Arany Érdemkereszt örömet és meglepődést váltott ki a csongrádi iparművészben. Annak ellenére, hogy pályáján már régóta sorjáznak a különböző szakmai elismerések: 2003-ban Népi Iparművész cím, 2004-ben megválasztották a Dél-Magyarországi Alkotók Népművészeti Egyesület elnökének, ugyanabban az évben Magyar Kézműves Remeknek ismerte el a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az általa készített halas bicskát, Az év kése exkluzív zsebkés díjat adományozta egy szakmai zsűri, 2010-ben a Náder-bicska termékcsaládot Magyar Kézműves Remek címet kapott, amit egy évre rá a szalonnázó bicska termékcsalád is elnyert. A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a Kézművességért díjjal tüntette ki 2014-ben.
Az állami kitüntetés mégis más – vallja a mester.
Egyrészt, bár nem vagyok már fiatal, mai gyerek, a kitüntettettek egy része nálam jóval idősebb volt, ez egyfajta elismerése az életútnak. Voltak köztünk művészek és lelkészek is, és az, hogy a kézműves munkát is díjazták, erről azt gondolom, a hosszú időn át, lelkiismeretesen befektetett munka meghozza gyümölcsét. Az elismerés magának a kézműves szakmának is szól. Köszönettel tartozom a feleségemnek, Tarjányiné Csatári Mártának, a családomnak, és annak, aki felterjesztett, hogy ilyen állami kitüntetést kaphattam
– fejezte ki háláját Tarjányi József. Továbbvitte a gondolatot azzal, hogy nem csak a munkának szentelte idejét, hanem a köznek is, hogy segíthessen másokat, akik a tárgyalkotó népművészet területén tevékenykednek. Folyamatosan vállalt pozíciókat szakmai szervezetekben, így a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagságában, illetve a Népművészeti Egyesületek Szövetsége alelnökeként. Az állami kitüntetést, úgy érzi, mindezekért kapta meg.
Nem tud elfáradni
Ha valaki folyamatosan szeretettel, becsületesen végzi munkáját, mindenkinek az örömére, és a munkája kielégíti az egész élete során, az valahol meg is látszik, észreveszik az embert, bármit is csináljon
– vallja Tarjányi József. Soha nem a mennyiségre, inkább a minőségre törekedett.
Reggeltől estig a műhelyében foglalatoskodik, és a nyugdíjhoz közeledve is ugyanolyan nagy kedvvel csinálja. – Néha az is a baj, hogy túl sokat dolgozom. Nem nézem az órát, élvezem azt, amit csinálok, ezért nem is fáradok el benne – közölte nevetve.
Egy bánata mégiscsak van: nincs a családban, aki tovább vinné a műhelyt. Két lánya van, nekik más irányú az érdeklődésük, de ez egyébként sem női munka
– mondta Tarjányi József.
