2024.03.16. 07:00
Cserkó retró: felélesztik a krónikás hagyományt
Különleges, krónikás hagyomány éled újra a vásárhelyi Cseresnyés Kollégiumban, amellyel egyszerre ismerhetjük meg a diákotthon jelenkori eseményeit és a múlt emlékeit. Érdemes ezeket követni.
Múlt és jelen értékes találkozása. Fotó: HSZC Cseresnyés Kollégium
A Cseresnyés Kollégium története 1938-ban indult és igen egyedülálló, hogy fénykép készülhetett már az elsőként beköltöző hat diákról. Majd 1943 tavaszán a vásárhelyi Till Aranka műhelyében az összes tanulót megörökítették jó minőségű tablóképeken.
A kollégium történetének legnagyobb ismerője és szakértője Pataki Béla kollégiumi nevelőtanár azt mondta a Cseresnyés krónikáról: az 1950-es és 60-as évekből páratlan mennyiségű fénykép maradt fent a diákok életéről, a kollégium működéséről. 1960-ban öt leány kezdte kutatni a lánykollégium történetét egészen a kezdetekig visszanyúlva, amit meg is írtak Diákotthonunk története címmel.
A kollégiumi élet 1960-ban
Részben ezeket a sorokat jegyezték fel a diákok: „Tavaszodott. A naptár 1960-at mutatott. E nevezetes tavaszon alakult meg diákotthonunk Történetíró Társasága. Öten voltunk. Azzal a céllal ültünk össze, hogy felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére diákotthonunk eddigi történetét megörökítsük az utókor számára. Az eddigiek folyamán sohasem gondoltunk elődeink diákotthoni életére, s nem foglalkoztunk diákotthonunk múltjával. E rögzítés szükségességére csupán most döbbentünk rá. Már mi is oly keveset tudunk az elmúlt időkről, hát még utódaink, akik előtt szinte teljesen a feledés homályába merülne a múlt. Ti, akik úgy gondoljuk, nagy érdeklődéssel forgatjátok eme lapokat, melyen az elmúlt évek története elevenedik meg előttetek, nem gondoltok arra, hogyan is született meg diákotthonunk története. Először leszedtük a poros polcokról az elsárgult évkönyveket, hogy az adatok alapján próbáljuk kihámozni, hogyan éltek és dolgoztak elődeink a diákotthonban. Nem sok adat állt rendelkezésünkre, mert valószínű nem gondoltak arra, hogy valaha ezt történetté dolgozzák fel”.
Él a krónikás hagyomány
Attól kezdve mindig készültek krónikák, amelyeket a lányok kézzel írtak a kollégium hétköznapjairól, ünnepeiről, különleges eseményekről. A történeteket gyakran fényképekkel illusztrálták, annak hiányában pedig rajzzal egészítették ki a szöveget. Az 1967-ben egyesülő fiú- és leánykollégiumban tovább élt a krónikás hagyomány, ám akkor már a kollégiumi közösségek írták meg a történéseket.
A kollégista érzések
1967-től a 80-as évek végéig számtalan, diákok által kézzel írott krónika maradt fent, ami jól tükrözi az egykori kollégisták gondolatait, érzéseit, de legfőképpen élményeiket. Ezeknek köszönhetően a kollégium története az átlagosnál jobban dokumentált; akkor még kockás füzetekbe írva, nem a közösségi média felületein lájkokat vadászva
– hangsúlyozta Pataki Béla.
Hozzátette, Cserkó retró címmel a kollégium Facebook- és Instagram-oldalain felelevenítik ezeket a krónikákat úgy, hogy egy-egy rendezvénnyel párhuzamosan megmutatják, milyen volt a farsang, a sportnap vagy a ballagás a kollégium kezdeti éveiben. Mindezt annak érdekében, hogy a jelen pillanatképei mellett a múlt emlékei is feltáruljanak.
