2024.02.11. 14:00
Nyolcvan éve hunyt el Kelemen Béla
Idén februárban 80 éve, hogy meghalt Kelemen Béla ikonikus politikus, Csongrád vármegye és Szeged város főispánja. Történelmünk egyik legtragikusabb és legnehezebb időszakában töltötte be e tisztséget, minden tudását beleadva.
A Széchenyi téren, az egykori Törvényszéki Palotában dolgozott a főispán. Ma a Szegedi Törvényszék működik az épületben. Archív Fotó: Török János
Kelemen Béla 1863. március 13-án született Szegeden értelmiségi családban. Egy erdélyi származású kisnemesi família sarja volt, édesapja, Kelemen István ügyvédként, később pedig városi tiszti főügyészként tevékenykedett. Neves ősökkel is büszkélkedhetett a korábbi főispán, ugyanis dédapja, Kelemen László alapította meg a magyar nyelvű hivatásos színjátszást.
Kelemen Béla fiatal évei
Kelemen Béla a szülővárosában megszerzett érettségi után több hazai és német egyetemen folytatott jogi tanulmányokat: Kolozsváron, Budapesten, Heidelbergben és Berlinben. A jogi doktorátust végül Budapesten szerezte meg. Családja mindvégig mögötte állt, és anyagilag is magasan támogatta a tehetséges fiú tanulmányait, fiatal éveinek nyugat-európai tapasztalatszerző körutazásait. Már egészen zsenge korban tiszteletre méltó vármegyei karriert futott be, 1894-ben ügyvédi irodát nyitott Szegeden, 1890 és 1895 között a dorozsmai járás főszolgabírájaként, valamint vármegyei aljegyzőként tevékenykedett. Felfelé ívelő pályáját rokona, az akkori csongrádi, majd zólyomi főispán, Zsilinszky Mihály is messzemenően támogatta.
Országos karrier
Kelemen Béla először 1901-ben lépett az országos politika színpadára, az országgyűlési választásokon a tápéi kerületben indult, azonban ekkor még vereséget szenvedett. Ellenben a Kúria a választási eredményt megsemmisítette, így az 1902-ben megismételt választásokon sikerült mandátumot szereznie a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt programjával. Ezt követően több mint egy évtizeden át képviselte szűkebb pátriáját az országgyűlésben. Emellett 1906-tól kinevezték Csongrád-Csanád vármegye és Szeged város főispánjának. Az első világháború végi tragikus viszonyok között is ő töltötte be e tisztséget. A katasztrofális trianoni békediktátum Kelemen Bélát személyesen is súlyosan érintette, több hold birtoka került a határ túloldalára. Nemcsak emiatt, hanem elvi alapokon, igazi hazafiként tett meg mindent a határrevízió érdekében.
Főispáni tevékenysége
Kelemen Béla a főispáni tisztség minden lehetőségét igyekezett felhasználni arra, hogy Szegedet és környékét felvirágoztassa.
Mielőtt ezt bemutatjuk, érdemes kicsit körüljárni, kik is voltak a híres főispánok akkoriban. Ebben Pétervári Máté, az SZTE Magyar Jogtörténeti Tanszékének adjunktusa segített, aki a téma neves kutatója és szakértője. Megtudtuk tőle, hogy a főispán a középkortól a magyar közigazgatási szervezet egyik tradicionális alakja volt, akit a nemesi vármegye élére nevezett ki az uralkodó. Az uralkodói kinevezés okán a méltóságok körébe tartozott, míg a vármegyei közgyűlés által választott személyeket nevezték együttesen tisztségviselőknek. Ebből fakadóan általában a nemesi önkormányzatiság helyi ellenpontját képezte a főispán, akit szinte kizárólag a főnemesség köréből neveztek ki.
A kiegyezést követő időszak továbbra is megőrizte a magyar államszervezet részeként a főispáni méltóságot, azonban ennek korszerűsítése sem maradhatott el. A főispánt továbbra is az uralkodói kinevezés emelhette pozícióba, de a magyar királyhoz való kötődésük helyébe a magyar kormánnyal való szoros kapcsolatuk lépett. Az uralkodó ugyanis a belügyminiszter előterjesztésére nevezte ki a főispánokat egy 1870. évi törvény értelmében. Ennek megfelelően a kormányzati érdeket képviselték a helyi önkormányzatisággal szemben
– fejtette ki Pétervári Máté.
Hozzátette, hogy a főispánok feladata két irányú volt: helyi szinten a kormányzati akarat keresztülviteléért feleltek, míg az országos politikában a vármegyéjük vagy éppen a törvényhatósági jogú városok érvényesülését segíthették elő.
Ezt használta ki Kelemen Béla is példás odaadással. Sikerrel lobbizott például a kormánynál, konkrétan Wekerle Sándor belügyminiszternél egy Szegeden épülő közkórház érdekében is. Wekerle leiratában biztosította a főispánt, hogy
Szeged az új kórház építésénél a legmesszebb menő erkölcsi és anyagi támogatáson túl államsegélyben is részesül
Kórházért lobbizott
Kelemen politikai ars poeticáját nemegyszer idézték a korabeli sajtóban.
Mindenkor nagy súlyt fektettem arra, hogy városunkban elsősorban a közegészségügyi intézmények fejlesztessenek. A közkórház felépítése, a csatornázás és vízvezeték létesítés azok a feladatok, amelyeket véleményem szerint a egész lakosság együttes érdekéből minden egyéb közhasznú alkotást megelőzően teljesítenünk kell
– idézte gondolatait az akkori Délmagyarország.
A főispán egész életében – külföldi útjai ellenére is – magyar hazája és az Alföld igazi lokálpatriótája maradt. Világosan kitűnik ez a kormánynak felterjesztett javaslatából is.
Állami közkórház helyéül Szegedet ajánlottam, azért, mert a magyar állam fenntartó ereje a magyarság, ennek gyökere pedig az a nép, amely az ősi Pusztaszer vidékén települt le, és ezer év minden viharán át magyar maradt, az a nép, amely a nagy magyar Alföldön lakik: elsősorban tehát a magyar Alföldnek kell megadni minden eszközt, ami életerejének megőrzésére szükséges
– ecsetelte.
Feszültségek
Szokták mondani, hogy nincs új a nap alatt. Igaz ez a főispáni tisztségre is, amelyet a helyi önkormányzatok politikai erői mindig is hatalmuk korlátjaként éltek meg.
A főispáni pozícióhoz kapcsolódó szabályozás annak ellenére, hogy egy tradicionális jogintézményről volt szó, nem volt mentes a politikai vitáktól a dualizmus korszakában sem
– magyarázta Pétervári Máté adjunktus.
Hozzátette, hogy az 1870. évi törvény egységes középszintű közigazgatási szervezetet hozott létre, amelyek élére egyöntetűleg a kormányhoz hű főispánokat állították. Ez a vármegyék esetében nem jelentett újdonságot, viszont a korábbi szabad királyi városok és a nagyobb városok törvényhatósági jogú városokká alakultak, amelyek így szintén a főispánok fennhatósága alá kerültek. Ezen városok önkormányzatiságát korábban ilyen módon nem szorították meg, tehát érzékenyen érintette őket a változás.
Így fordulhatott elő az, hogy Kelemen Béla nemcsak Csongrád vármegyei főispán volt, hanem egyúttal Szeged szabad királyi város főispáni tisztségét is betöltötte.
Bár a helyi önkormányzatok nehezen viselték a főispáni hivatalt, mégis ez a rendszer a fejlődés motorjává válhatott, mivel a helyi önkormányzattal folytatott vitákból, kompromisszumos megoldásokból születhetett egy olyan gyümölcsöző együttműködés, amely az adott vármegyét, szűkebb országrészt fejlődő pályára állította. Kelemen Bélának mindez sikerült, sokat tett szűkebb hazája jóléte, fejlesztése érdekében.
