Gyilkosságok Szegeden – Évfordulós vérfagyasztó bűnügyek a megyeszékhely történetéből

Sajnos vármegyénk története sem szűkölködik szomorú és brutális bűnügyekben, amelyek hallatán mindenkinek összefut a gyomrában az ideg és megborzong. A fenti idézet Richter Richárd vérengzésének túlélőjétől származik. Véres kések, rejtélyes sikolyok, némelyik bűntettnél még ma is homály fedi az elkövető kilétét és motivációit.

Richter Richárd, a csillag halálosztója

Idén 40 éve történt az országos büntetés-végrehajtási gyakorlatban is példa nélkül álló vérengzés a szegedi Csillag börtönben. Richter Richárd szabadságvesztését töltő rab esete különösen tanulságos börtönbiztonsági és pszichés szempontból is.

Richter Richárd a szerelőben kapott munkát, aki egyébként hétéves börtönbüntetését töltötte, amelyet emberölési kísérletért szabtak ki rá. Richter 1956-ban született egy lecsúszott, hajdani akrobatacsaládban, akik nem álltak rokonságban a világhírű Richterekkel. Nagyon kezelhetetlen gyerek volt, beszámolók szerint állandóan kötekedett, bicskával járt, 23 alkalommal került összetűzésbe a törvénnyel már gyermekkorában. Ahogy idősödött, még agresszívabbá vált. Nehezen kezelhető rab volt, különféle rendbontásokért több mint harmincszor fenyítették meg. A tragikus napon közölték vele, hogy újabb fegyelmit kap, mivel késélezésen kapták rajta. Ettől elszakadt benne valami. Az alacsony, de különösen erős rab váratlanul kirohant az irodából, rejtekhelyéről elővette a korábban eldugott különleges késeit, konkrétan négyet, és azokkal rohant tovább. Mindenkire lesújtott, aki az útjába került.

Szabó Béla művezető korábbi beszámolója szerint – aki csodával határos módon túlélte a támadást – a börtön hátsó udvarán a szabászat felé tartott négy elítélttel. Ekkor váratlanul ütéseket érzett, valaki ráugrott és többször megszúrta.

– mondta az egykori művezető.

Nagy gondot okozott az akkori viszonyok között, hogy az egyes részlegek nem tudták értesíteni egymást az elítélt várható támadásáról, így mindenkit felkészületlenül ért a rab felbukkanása. Másrészt az őrök nagy része a sérült társakon próbált segíteni. Richter Richárd megölt három művezetőt: Frank Tibort, Nagy Ferencet és Tóth Andrást. Hármat, Szabó Bélát, Varga Józsefet és Konkoly Istvánt pedig súlyosan megsebesített. Az őrökkel együtt már a saját rabtársak is segítettek üldözni a megvadult rabot.

A vérengzés után a fegyenc a szabászat vécéjében bújt el, majd mikor helyzetét kilátástalannak ítélte, megadta magát. Szabó Béla túlélő arra a kérdésre, hogy miként juthatott az elítélt késekhez, meghökkentő választ adott: a börtönben minden meg- és beszerezhető. Richter Richárdot végül ámokfutása helyszínén, a Csillag börtönben akasztották fel 1985-ben.

A cukrászcsalád érthetetlen drámája

Majdnem napra pontosan 30 évvel ezelőtt, 1994. január 24-én éjjel ölték meg Szegeden az ismert cukrászfamíliát.

A Z. Nagy család fejét köztiszteletben álló vállalkozóként ismerték. Egyrészt a cukrász finomabbnál finomabb sütiket, fagyikat, tortákat készített nagy gondossággal, elfogadható áron. Másrészt azért, mert ő nem a rendszerváltás környéki zavaros üzletekben gazdagodott meg, hanem tehetségével, szorgalmával vitte sokra. Vagyonával sosem hivalkodott.

Egyik nap Z. Nagy Bálint nem ment be dolgozni és telefonon sem érték el, így az alkalmazottai aggódni kezdtek érte. Végül az egyik dolgozó kiment a házukhoz, ahol rengeteg csengetésére sem nyitott ajtót senki. Végül belesett az ablakon és a lába földbe gyökeredzett a látványtól. Azt látta, hogy egyik gyermek vérbe fagyva fekszik az ágyában. Ezután riasztották a rendőrséget. A családnak volt egy hatalmas kutyája, így először nem volt világos, rajta keresztül hogyan juthatott be a gyilkos. Végül megállapították, valamivel elkábították az ebet. Az elkövető a földszinten lévő kis ablakon mászott be a házba, majd álmukban közelről fejbe lőtte a család minden tagját: a családfő Z. Nagy Bálintot, a feleségét, Z. Nagyné Dunai Gizellát, valamint két fiúkat, a 17 éves Dánielt és a 10 éves Balázst.

A helyszínelők nyolcan egy héten át keresték a nyomokat a tettes behatolásának helyétől kiindulva, az összes szomszédot is alaposan kifaggatták. Az egyik közelben lakó a gyilkosság estéjén fényt látott villanni a fürdőszobában. Ott találtak is egy elemlámpát, amely az elkövetőé lehetett, de nem tudtak ujjlenyomatot venni róla. Szinte semmi érdemi nyom nem maradt a tettes után, alapos munkát végzett.

A gyilkosságok okát és elkövetőjét azóta is homály fedi. Magda Marinko szerb halálosztót vádolták meg a tettel, aki Kecskeméten nem sokkal korábban hasonló módon végzett egy vállalkozóval és a feleségével, valamint az elrabolt Farkas Helga nagynénjével Orosházán. Marinko azonban a cukrászcsalád kivégzését nem ismerte el, és mivel alibit tudott produkálni a gyilkosság idejére, így felmentették ebben az ügyben. Azt állította, tudja kik a tettesek, de saját rokonainak védelme érdekében nem árulta el a nevüket. Így a motivációkat és a tettesek személyét azóta is titok fedi, bízzunk benne, hogy nem marad örök homályban.

Az ember, aki csak maga szerint gyilkos

A végére álljon itt egy éppen száz éves eset, amely bizonyítja: életművészekből a múlt században sem volt hiány. A normális gyilkosok – bár ez a szófordulat már önmagában bajos, mivel aki képes kioltani más életét, biztosan nem normális – általában mindenáron tagadni és titkolni igyekeznek az elkövetett bűnt. Azonban Szegeden ennek az ellenkezőjére is akadt példa történelmünkben.

A Délmagyarország korabeli tudósítása számolt be róla, hogy a szabadkai ügyészségen jelentkezett egy Sárkány József nevű fiatalember, aki azt állította, 1924-ben megölt egy lányt Szegeden. A bejelentés nyomán a szegedi rendőrség nyomozásba kezdett, majd megállapította, hogy a nevezett bűnténynek nincs semmi nyoma.

– összegezte a tényeket az akkori Délmagyarország. Hogy valójában mi történt, valószínűleg sosem fogjuk megtudni. A zavaros eset nyomán a szabadkai ügyészség arra gyanakodott, hogy Sárkány József így kívánt téli szállásra szert tenni. Hozzátehetjük, jó sok télre sikerült volna ezt megvalósítani, ha bebizonyosodik az igaza.