2023.12.23. 20:00
Már csak a tetemek emlékeztetnek a madárinfluenza pusztítására
Hatalmas veszteség érte a darupopulációt az idei vonuláskor: az úton lévő és hazánkba érkező védett madarak pihenőjük alatt megfertőződtek és akár az állomány 10 százaléka is odaveszhetett a madárinfluenzában. A szomorú eseményre még ma is emlékeztet az a rengeteg tetem, melyek a helyszíneken maradtak – ezeket ragadozók hordják lassan szét.
A szomorú eseményre még ma is emlékeztet az a rengeteg tetem, melyek a helyszíneken maradtak.
Fotó: Barkóczi Csaba
Hatalmas pusztítást végzett idén a madárinfluenza a darvak között: becslések szerint tízezer felett van az elhullott példányok száma. A védett madarak délre vonulásuk előtt gyülekeztek novemberben magyarországi pihenőhelyeiken és a hatalmas tömegben fertőzték le egymást. Az egészséges példányok azóta elvonultak, elhullott társaik azonban minden helyszínen emlékeztetnek erre a soha nem látott tragédiára.
A Sándorfalva melletti Fehér-tónál is rengeteg tetem maradt vissza az iszapos területeken, ezeket ragadozók hordják szét, a természet így szépen lassan eltünteti majd a tragédia nyomait. Egy Szatymaz mellett élő madarász, Barkóczi Csaba azonban megörökítette fotókon ezt a szomorú időszakot: a darvak haláltusáját és azt a látványt is, amely a pusztítás után maradt a területen.
Több mint 30 éve foglalkozok madarakkal, sokáig aktív tagja voltam a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vármegyei csoportjának is. A Fehér-tó mellett lakok, így nem is kell messzire mennem, hogy megfigyeljem őket. Szeretek a közelükben lenni, a terepen eltűnnek a mindennapi gondok. Éppen ezért nem csak hétvégenként jutalmazom meg magam azzal, hogy megyek, hanem lényegében bármikor. Madarakat számolok, fotózok, vagy egyszerűen csak megnézek a természetben egy szép naplementét
– mesélte Barkóczi Csaba, honnan a madarászat iránti szenvedélye.
A madárinfluenza még jobban inspirálta, hogy sok időt töltsön terepen.
Kíváncsi voltam a tünetekre, a betegség lefolyására, ezért szakemberekkel is beszélgettem sokat a témáról. Emellett pedig fotókon is szerettem volna megmutatni ezt a jelenséget. Sok szép képet lehet látni a darvakról, ahogy repülnek vagy ahogy a párás ködből kibontakoznak. Az én képeim drasztikusak, de bemutatják, hogy ők is ugyanolyan sérülékenyek, mint bárki más. És az élet örök igazságát: aki megszületik, az meg is hal
– mondta.
A fotós madarász megfigyelt madarakat, amelyek nappal is ottmaradtak a szálláshelyen és napokig szenvedtek.
Hogy ezek végül erőre kaptak és elrepültek, vagy elpusztultak, nem tudom. Azt viszont szintén láttam, ahogy a dögöket a parlagi- és réti sasok, illetve a dolmányos varjak pusztítják
–mesélte.
Az elhullott példányok számát a mai napig nem tudni, de akár az állomány 10 százaléka is odaveszhetett az idei madárinfluenzában. És persze kérdéses az is, hogy azok a példányok, amik továbbálltak, később megbetegedtek és elpusztultak-e, illetve vitték-e tovább a fertőzést a telelőhelyekre, ahol az tovább pusztíthat.
Igazából arról sincs visszacsatolásunk, hogy a beteg madarak közül vannak-e, amelyek felépülnek, így bár a járvány Magyarországon lecsengett, az csak jóval később derül majd ki, milyen hatása volt a daruállományra
– mondta Barkóczi Csaba.
Darvakat egyébként még mindig lehet látni vármegyénkben. Ahogyan azt a korábbi években már megszokhattuk, a globális felmelegedés miatt egyre több példány alkalmazkodik és dönt úgy, hogy áttelel hazánkban, hiszen már nem jellemző, hogy télen egybefüggő hótakató borítaná a tájat, ami megnehezíti a táplálkozásukat. Jelenleg közel ezer daru telel a Fehér-tó és a baksi puszta környékén, ezek valószínűleg csak nagyon kemény fagyok esetében döntenek úgy, hogy délebbre vonulnak, és csak tavasszal csatlakoznak majd visszatérő társaikhoz, hogy tovább repüljenek költőhelyükre, Észak-Európába.
