Helyi közélet

2023.12.24. 18:38

A karácsony előtti vásárban voltunk - Pattogó szaloncuko az ünnepekre, béléses gumicsizma a hétköznapokra

A karácsony előtti utolsó vásárban jártunk vasárnap Mórahalmon. Az ünnep előtti roham elmaradt. Egy 29 éve piacozó árussal megbeszéltük a világ nagy dolgait, a kis dolgokról pedig a harmadik osztályos Papp Alexanderrel beszélgettünk, aki távcsöveket nézegetett, de végül focis kártyát és nadrágot vett.

Arany T. János

A harmadikos Papp Alexander a távcsöveket nézegette, de végül focis kártyát vásárolt. Fotók: Karnok Csaba

Az út szélén, a környező ut­cákban és a kijelölt fizetőpar­kolókban sorakozó autók szá­­­­mából arra lehetett követ­kez­tetni, ez lesz minden idők vására Mórahalmon, de aztán nem így lett. Odabent a sorok hézagosak voltak, a hömpölygő tömeg ezúttal elmaradt, még a lacikonyhásoknál sem kígyózott végeláthatatlan sor. Akik eddig a tömeg miatt maradtak távol, most nyugodtan jöhettek volna. 

A robbanó vagy pattogó szaloncukor

A mórahalmi vásár, Csongrád-Csanád vármegye vásárai­nak sorában a harmadik, most december 17-re esett. A következő, a ruzsai már december 24-én lenne, de akkor nincs vásár. Ez volt hát a karácsony előtti utolsó vásár. Érthető, hogy a szaloncukorárusoknál voltak a legtöbben. Az első he­­lyen, egyből az impozáns torony és bejárat mellett, számtalan ízben kínálták az édességet kilónként baráti 2600 és 6600 forint közti áron. Olyan szaloncukrok voltak itt, mint a sajttorta, panna cotta és a robbanócukros. 

– Nem robban, csak pattog! – javított ki gyorsan a kedves árus, aki azt is elmondta, a novemberi vásár jobb volt, ak­­kor többet árultak az édességből. 
Fűrészlapkészlet vízpumpafogóvalSzerencse, hogy nem voltak sokan, mert így a műszaki ér­deklődésű, villanyszerelésben jártas fotóriporterek az összes műszaki eszközt, barkácsgépet, szerszámkészletet árusító helyet tüzetesen szemügyre tudták venni, és ráérősen, alaposan el is tudtak beszélgetni az árusokkal a kúpos fúrók méretéről és egyéb fontos dolgokról. Sikerült is vásárolni egy fűrészlapkészletet, egy vízpumpafogót, amihez akciósan, kedvező áron hozzádobta az eladó a kúpos fúrót is, a ka­­­­rácsony van megjegyzéssel együtt. Hát így a hülyének is megéri. 

Távcső a migránsokhoz: Bármiről lehet beszélni– Mit nézel otthon a távcsővel? – kérdeztük a harmadikos Papp Alexandert, mire nagyapja válaszolt, hogy mig­­ránsokat.

Tanyán laknak Mórahalom külterületén, nem viccelt a nagypapa. Igaz, azt is hozzátette, mostanában, hogy a szerb oldalon kitakarították őket az erdőből, nincse­nek annyian az il­­legális bevándorlók. Majd a vasárnapi szerb választások után kiderül, hogy ez egy amolyan választási kampányfogás volt csak, vagy komolyan gon­­dolták szerb barátaink. Ez a remek a vásárban, az emberek szabad levegőn, jó hangulatban bármiről el tudnak diskurálni egy távcsöveket árusító stand mellett. 

Bugyik és a világító őzike

Karácsonyi LED-füzéreket, vi­lágító Mikulásokat és szarvasokat több helyen árultak, de ezek borsos áruk miatt nem igazán fogytak. Az egyik férfi azzal utasította vissza a 18 ezer forintos világító szarvast, hogy ennyiért nem viszi haza, hogy ijesztgesse vele a kutyát. A bu­­gyiárus hölgyeknél sem pörgött az üzlet. Azt mondták, hogy 9.30-kor annyian vannak, mint máskor egy órakor. Ők is értetlenül álltak a helyzet előtt. – Ennek kellene a legjobb vásárnak lennie, de alig vannak – mondta egyikük. 

Szőnyeggel lepte meg magát

Aztán egyszer csak végre találkoztunk egy vásárlóval, aki ka­­rácsonyra vett ajándékot ma­gának. – Meglepem magam – mondta, miközben a feltekert szőnyeget cipelte. – Ahhoz nehéz, hogy megálljak beszélgetni – mondta még nekünk, és ment tovább a 20 ezer forintos szőnyeggel. A ruháknál újra a kis Alexanderbe botlottunk, aki végül távcső helyett focis kártyát és nadrágot vásárolt. 

Három évtized tapasztalata

Körbe is értünk lassan, ezért újra az új fedett rész alatt kötöttünk ki, ahol még hátra volt egy fontos árucikk megvásárlása a fűrészlapok, a vízpumpafo­­gó és a kúpos fúró mellé. Ez pedig a gumicsizma. És milyen jó, hogy ezt hagytuk a végére, mert itt találkoztunk a békéscsabai Szebegyinszki Zoltánnal, aki 29 éve vásározik, és így közel három évtized tapasztalatát osztotta meg velem, míg fotóriporter kollégám a remek és ízléses, béléssel ellátott gu­­micsizmákat próbálgatta. 

Megvásároltuk a gumicsizmát is

Tudta? Nem tudta?

Bár tömeg nem taposta egymást egyik büfénél sem, mégis ezeknél gyűlt össze a legtöbb ember. Egy vasárnap mindenki megtalálja a kedvencét. A klasszikus lángos, sült hurka, sült kolbász mellett mindig van gírosz, hamburger is, és a frissen sült hal illata is mindig messze száll. Az más kérdés, hogy ennyiért a városban lévő éttermekben is jól lehet lakni, ahol még fűtés és tető is van az ember feje felett, de a vásárban étkezésnek pont ez a varázsa. A lacikonyha szabad ég vagy sátor alatt működő – olykor állandó, máskor alkalmi, gyakran piaci – kifőzőhely. Nevének eredete a 15. századra nyúlik vissza. Egyesek II. Ulászló nevével hozzák összefüggésbe, ugyanis állítólag a király annyira elszegényedett, hogy konyháját az utcai kifőzdékből látták el. Ez azonban nem igaz, Ulászló udvartartása fényűző volt, a kifejezés eredetének sokkal hitelesebb magyarázata, hogy régebben a vidéki háztartásokban László-naptól (június 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá (nyári konyha). A korabeli, soknemzetiségű Pest minden szegény embere a lacikonyhán találkozott, ha ideje engedte. A tudósítások szerint a magyarok főleg sült húst, a szlovákok kását, krumplilevest, a németek tésztát, a cigányok pedig pacalt fogyasztottak leginkább. Az 1850-es években Pesten huszonhat lacikonyha működött, 16 keresztény, 10 pedig zsidó tulajdonban. Zömük a Szénapiacon vagy a Duna-parton volt. 

Szebegyinszki úr azt mondta, karácsony előtt egy héttel már az ételre mennek rá az emberek. Neki az október, november az erős hónap, amikor bejön a hideg, és ruházkodni kezdenek az emberek. Az augusztus mellett a február–március is gyenge, mert akkor meg hiába van hidegebb, mint most, már a tavaszt várják a vevők, és nem vesznek vastag ruhát. A kereskedő szerint a koronavírus-járvány óta ez a legrosszabb időszak. Azt mondta, sokat ártott a vásároknak, hogy a vírusra hivatkozva nem tartották meg azokat, annak ellenére, hogy ezeket a szabad ég alatt, a friss levegőn rendezik, a multik bezzeg nyitva lehettek, ahol egy légtérbe zsúfolódtak össze az emberek. De ez már egy másik beszélgetés témája. A lényeg, hogy meglett a gumicsizma is. 
 

Vásárnapból vasárnap

A Magyar Néprajzi Lexikon azt írja, a vásár az adás-vevés szervezett alkalma. A vásár helye minden esetben jelentősebb helység, gazdasági viszo­nyainál, kulturális központ jellegénél fogva kiemelkedett környezetéből. A vásárhelyek életében a vásárok rendkívüli nagy jelentőséggel bírnak. Sok esetben nevüket is a vásártól, annak napjától vagy egyéb körülményeitől vették, mint például Hódmezővásárhely. A vasárnap elnevezés az ősi vásárnapból alakult ki. 


 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában