Kétszáz éve született a színészlegenda

Tóth József nevét emléktábla és utca is őrzi szülővárosában, de az ő nevét viseli a nemrég felújított színház is. A kétszáz éve született színész tiszteletére szobrot is állítottak a teátrum előtt. 
Tanulj, fiam 
Tóth József 1823. július 3-án született Szentesen, ott is kezdte iskoláit. Gimnáziumba már Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten járt, papnak készült. Tímármester édesapja azonban jogásznak szánta, az értelmiségi pályára lépéstől remélve fia társadalmi felemelkedését. 
Az atyai tervbe akkor csúszott hiba, amikor a hatodikos gim­nazista fiút egyik tanára a poétikában tanúsított előmeneteléért Voltaire Tankréd című drámájával jutalmazta. Mint Bucsány György egykori középiskolai tanár, Szentes város díszpolgára a színészről szóló tanulmányában írja, „e dráma elolvasása döntő hatású volt. Az ifjú Tóth József ettől az időtől csak a színpadról álmodozott”. 
A színpad vonzásában 
Apja hallani sem akart a bizonytalan életpályáról, 1839-ben Pestre vitte fiát, hogy ott kezdjen jogi tanulmányokba. Csakhogy az ifjú idejének nagyobbik részét a jogi kar helyett a Nemzeti Színházban töltötte. Előbb statisztált, majd kisebb szerepeket kapott. 1841-ben már „szerepjátszónak” szerződött Miskolcra. Majd tíz évig volt vidéki színész, játszott Szatmáron, Kolozsvárott és Győrben is. Jó híre visszajutott Pestre, már 1844-ben, 1845-ben és 1847-ben fellépett a Nemzeti Színházban. 
Találkozás Petőfivel 
Pesti vendégszereplésének ideje izgalmas időszak az életében. 1846-ban megnősült, pályatársnőjét, Kovácsy Máriát, egy tekintélyes pesti ügyvéd lányát vette feleségül. Ezekben az években ismerkedett meg Petőfivel is, a költő többször fölkereste a Tóth házaspárt. 
Házasságukból egy lány és három fiú született. Egyik gyermekük keresztszülei Jókai Mór és Laborfalvi Róza voltak. Egyik fia községi jegyző lett, a másik református lelkész, Imre nevű fia pedig színész és rendező, 1908-tól 1917-ig pedig a Nemzeti Színház igazgatója. 
Hí a haza 
A fiatal színész 1848-ban honvéd önkéntesnek jelentkezett. A szabadságharc végén, 1849 július–augusztusában Kossuth Lajos parancsára ő kísérte az állami pénzeket az aradi várba. Ha hihetünk a legendáknak, akkor Aradra ér­kezésekor Kossuthtal is találkozott, aki megdicsérte becsületességéért. Bár Bucsány György úgy fogalmazott, kivégzéssel is fenyegették, de Tóth József a városba bevonuló császári csapatoknak sem adta elő az ország pénzét – ez utóbbi történetet valószínűleg csak a hálás utókor színezte a népszerű színész alakja köré. 
Tehetség és karakter 
A Nemzeti Színház véglegesen 1851 tavaszán szerződtette, feleségével együtt. Ebben a minőségében 1851. április 6-án Szigligeti Ede A rab című háromrészes darabjában lépett először színpadra. A színész életét kutató Kuzslicz Pál így írt Nézzétek, az álmot játszom című könyvében Tóthról: „A rendezők becsülték, a közönség szerette a nagyon tehetséges és karakteres megjelenésű művészt. Elsősorban a komikus és az intrikus szerepekben alakított figurák megformálását emelte ki a korabeli kritika.” 
Született cselszövő 
„Kemény járás, sovány alak, hosszúkás, rendkívül kifejező arc, a szűkszavú embereket jellemző összecsukott ajak, nyugodt ívű szemöldök, mélyen fekvő kék szem, kissé érdes, de árnyékolásra alkalmas hang jellemezték. Hangja nem volt erős, kénytelen volt művészi beosztással élni, s ezért önmagát kímélve, némi lassúsággal, sőt itt-ott vontatottsággal beszélt. Alakja sem igen lehetett daliás, inkább középtermetű volt, mint magas” – így írta le a színész megjelenését korabeli források és még élő kortársak emlékezései alapján Kéky Lajos irodalom- és színháztörténész. 

Ezen külső tulajdonságok kifejezetten előnyösek voltak a tragédiák intrikus, cselszövő szerepeiben az ábrázolt figura karakterének megformálásához. Legsikeresebb alakításai éppen ebben a szerepkörben születtek: volt Biberach Katona Bánk bánjában, Jágó Shakespeare Othellójában, III. Richárd. Játszotta Molière Tartuffe-jét és A fösvény Harpagonját is. 
Természetes a beszéd 
Az alakításairól fennmaradt kritikák alapján kiderül, hogy Tóth József a magyar színjátszás történetében lezajlott korszakváltás egyik meghatározó művésze. Ő a korábbi deklamáló, azaz síró-éneklőnek is mondott stílus helyett a természetes beszédet művelte. Színészi munkájának fontos része volt gondosan kidolgozott mozdulatrendszere és kifejező arcjátéka. Ezek is a stílusváltás jegyei voltak. 
A színész korszakának meghatározó színpadi alakjává vált. A feljegyzések szerint mintegy húszéves nemzeti színházi tagsága ideje alatt Tóth József összesen 267 színpadi figurát elevenített meg. Egyértelmű, hogy 1851 és 1870 között a nemzet színházának egyik művészi tartópillére lehetett Tóth József. 
Az álmot játszotta 
Elhatalmasodó gégebaja alkotó évei teljében parancsolta le a színpadról: az 1860-as évek végén gégesorvadást kapott, az utcán szitaszerű szájkosarat hordott, amivel a por ellen védte légzőszervét. De még betegen is játszott és tanított. Olaszországba utazott levegőkúrára, azonban ez is hasztalannak bizonyult, folyamatosan romlott az állapota, míg végül néhány heti súlyos betegség után, 1870. március 1-jén, életének 47. évében elhunyt. 
Sírfeliratát még előre elkészíttette, erre jegyzetei között bukkantak rá: „Nézzétek! Az álmot játszom.” Sírja a Kerepesi úti temetőben található. 
Emlékezete 
Szülővárosa nem felejtette el egykor híres fiát. Szentesen már 1885-ben emléktáblával jelölték meg szülőházát, 1906-ban utcát neveztek el róla, majd az 1909-ben felavatott színházterem is az ő nevét kapta. 1923-ban a város emléktáblával jelölte meg szülőházát. A házat ugyan az 1930-as években elbontották, de a helyére épült ház falára elhelyezték a régi táblát. Ugyancsak 1923-ban Koncz Antal helyi szobrászművész elkészítette Tóth József mellszobrát, ez egykor a színház bejárata fölött volt látható, ma a Megyeháza udvarán áll. 

Születésének 200. évfordulóján a 2021-ben felújított Tóth József Színház és Vigadó bejáratánál kortársa, Petőfi mellett a szentesi születésű színész domborművét is felavatták. Az alkotást Tóth József ükunokája, a New Yorkban született, de 1992 óta hazánkban élő Czirják László leplezte le. .