Békét a világnak

Még mindig a balástyai böllérfesztivál. De már nem a sültek, kolbászok, hurkák lesznek a főszerepben, a veterán járművekről sem emlékezünk meg újra, és az eredményt sem tesszük közzé ismét. Olyan dologról lesz szó, amit még egy rendezvényen sem tapasztaltam, pedig 34 éves újságírói pályafutásom során több mint ezren voltam, és lehet, hogy keveset írtam – hiába, nem számoltam.

A böllérfesztiválra a Hotel Orchidea, a mellette lévő üzletsor felől érkeztem, és az oldtimerek után szemembe ötlött Vér Jánosék, vagyis a tápióbicskei hagyományőrzők sátra – ahol a bogrács, a gázpalackok, a padok és asztalok arról árulkodtak, ők is disznóságokat csinálnak –, ahol a kifüggesztett nemzeti színű szalagra a fehér mezőbe azt írták: Békét a világnak. Furcsa volt, hasonlóval sem találkoztam soha.

Fel is tettem magamnak a kérdést: mit keres ez itt? Nem volt nehéz megválaszolni. Az orosz-ukrán háború lassan 2 éve zajlik, a palesztin-izraeli konfliktus 1,5 hónapos, és a világ különböző pontjain a szinte napi szintű kisebb-nagyobb csetepatékról, fegyveres incidensekről igazából nem is hallunk. Aktuálisabb üzenet nem is lehetne. Egyet kell értenem a szépségkirálynőkkel (is), amikor elérendő, képviselendő célként mindannyian a világbékét nevezik meg. Lesz valaha?