Csak egy pohárkával

Gondolom, nem árulok el újdonságot azzal, ha elmondom, sajtóközleményeket olvasgatni halálosan unalmas tevékenység. Van, amelyik egy izgalmas felütéssel próbál csőbe húzni, de rendszerint az első bekezdés után kiderül, hogy mondjuk valamelyik zöld kispárt képviselője a körömgomba-elleni krémek ózonrétegre gyakorolt hatásairól, vagy egy radikális frakció a biciklizés közbeni hátrafelé nyilazás előnyeiről kíván tájékoztatni.

Ennek ellenére néha azért tényleg beesik a postafiókomba egy-egy érdekesebb gyöngyszem: legutóbb például arról kaptam hírt, hogy megérett a társadalmi vitára a zéró tolerancia felülvizsgálatának kérdése. No, gondoltam magamban, hol az a pártlogó, menten teszem melléjük az ikszet, méghozzá a legszebben fogó, ünnepi golyóstollammal!

Ebben a kérdésben ugyanis messzemenően egyetértek a borászok álláspontjával, hogy egy pohár bor elfogyasztása még ne kárhoztassa arra az embert, hogy autó nélkül maradjon.

Persze elméletben lehet étterembe menni tömegközlekedéssel, biciklivel, taxival vagy gyalog is, csak a gyakorlatban ez nem mindig kivitelezhető. Az pedig a számokból is látszik, hogy most ugyan zéró tolerancia van érvényben, mégis akadnak balesetet okozó ittas vezetők (bár az is tény, hogy hál’ Istennek évről évre egyre kevesebben).

Amennyiben a társadalmi párbeszéd beindulását követően érdemi döntés is születne, az sem lenne egyedülálló Európában, sőt: a cseheken, románok és szlovákokon kívül csak mi, magyarok vagyunk ilyen szigorúak, másfelé általában a fél ezrelékes véralkohol-szint a határérték.

Így hát a jó ételt jó itallal fogyasztók táborának nevében kijelenthetem, várjuk a pozitív döntést. Ha pedig egyszer megszületik, akkor koccintunk is rá – persze csak egy pohárkával.