Mező- és vadgazdálkodók együttes munkája a legfontosabb

 – nyilatkozta lapunk megkeresésére Barta Tamás, az Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet főiskolai docense. Hozzátette: ez nagyvadas területen akár 50-60 százalék is lehet. A szakember előbbire példaként említette, hogy négy-öt mezei nyúl egy hektáron akár a termés 20-40 százalékát is tönkreteheti. És bár az apróvadak állománya folyamatosan csökken, a helyzet évről évre fokozódik. A szakember a kiélezett helyzetet részben a növénytermesztés dráguló költségeivel, a magas műtrágya, a vetőmag, a gázolaj, vagy éppen felvásárlás magas áraival magyarázta.

Elhárítás szabályozottan

A vadkár-megelőzés rendkívül összetett feladat. Az egyik csúcsidőszak a kukorica és napraforgó vetési időszaka, az első három-négy hét a kritikus, onnantól csökken a károkozás. Egy újabb kiemelt időszak a kukorica tejes érése, amikor ismét fokozott védekezésre van szükség. A szántóföldekre kihelyezett, gázpalackról üzemeltetett hangágyúkat átlagosan 2-3 naponta át kell telepíteni, így a vadkár elhárítása hatékonyabbá tehető. A védekezést ki lehet egészíteni kémiai szerek használatával, illetve a vadászok is folyamatosan riasztják a szántóföldről a vadakat. A vadászati törvény egyébként szabályozza a földtulajdonos és a vadászatra jogosult kötelezettségeit. Ahogy azt Barta Tamás is hangsúlyozta: feladat egyik legfontosabb része, egyben legnagyobb kihívása a felek együttműködése. Munkájuk így lehet igazán hatékony.

Emberismerővé kell válni

Éppen ezért a vadgazdálkodók oktatása ugyancsak rendkívül komplex; a diákokat a szakmai és emberi rugalmasságra kell felkészíteni. Ma már nem elég jó szakembernek lenni: jobb mezőgazdásszá, emberismerővé kell válni, kellő empátiával, kommunikációs készséggel, kiváló problémamegoldó technikával felvértezve végezni a számtalan feladatot. Tudni kell foglalkozni a vadkár körüli kérdésekkel, a vadkár számtalan különböző formájával, például amikor lakott területen okoznak gondot az ott élő vadfajok - hangsúlyozta Barta Tamás. Példaként említve, hogy ma már tantárgyként oktatják a vadak városi betelepülésével foglalkozó tantárgyat, a városi vadgazdálkodást.

Nyugalmat keresve

A jelenség nem újkeletű, nagyjából 15 éve fokozódik a szakember szerint. A mezőgazdasági kar oktatója úgy véli, sok máshoz hasonlóan ez is összetett kérdés; az állatok megszokták az emberek közelségét, nyugalmat, búvóhelyet és táplálékot találnak a lakott területek közelében. A városias környezet ráadásul a számukra aktív időszakban, éjszaka és hajnalban kifejezetten nyugalmas. A jellemzően a nagyvadas területen kritikus a helyzet, ahol az őz, vaddisznó és a gímszarvas okozta károk miatt kell kiemelten foglalkozni a vadkárelhárítással.