Ujszásziné Soós Márta Az év Aranyemböre

A Csongrád Angyalai csoport megkerülhetetlen közössége a városnak, az önkéntesek szívükön viselik a nehéz körülmények között élő emberek sorsát. Ha kell, napokon belül kerítenek ruhákat, bútorokat, háztartási gépeket a rászorulóknak. A közösséget három éve hívta életre Ujszásziné Soós Márta, akit szerkesztőségünk szavazatai alapján Az év Aranyembörének választottunk.

Majzik Attila

Ujszásziné Soós Márta az Év Aranyemböre. Fotó: Majzik Attila

Lapunk születésnapja alkalmából évről évre közösen döntünk arról, ki érdemelje ki Az év Aranyemböre címet az elmúlt egy esztendő alatt bemutatott hétköznapi hősök közül. Idén szerkesztőségünk tagjainak legtöbb voksát Ujszásziné Soós Márta, a Csongrád Angyalai csoport alapítója kapta.

Tízórai közben csörögtünk

Nagyon meglepődtem, őszintén még a könnyem is kicsordult a meghatódottságtól

– emlékezett vissza Ujszásziné Soós Márta arra a pillanatra, amikor megtudta a hírt.

Épp tízóraiztattuk a gyerekeket az óvodában, amikor megcsörrent a telefonom. A kollégák először azt gondolták, hogy valami baj történt, amikor meglátták a könnyeimet. Az egész délelőttömet átjárta a meglepetés és a meghatottság

– tette hozzá a Csongrád Angyalai csoport alapítója.

A gyógypedagógusként dolgozó hölgy elmondta, cikkünk megjelenése után többen is megkeresték Budapestről és az ország észak-keleti régióiból is, hogy rajtuk tudna-e segíteni. Mivel akkora távokat már nem tudnak lefedni az „angyalszárnyak”, ezért örülne annak, ha helyben elindulnának a csoportjukhoz hasonló civil kezdeményezések.

Kell egy csapat

Ujszásziné Soós Márta munkája révén pedig sok hátrányos helyzetű gyerekkel és azok szüleivel találkozott. A nehéz helyzetbe került családok általában őt keresték meg, ha szükségük volt valamire. A csongrádi asszony úgy érezte, másokat is bevon a segítésbe, ezért 2020 áprilisában létrehozott erre a célra egy csoportot. A hozzájuk érkező kérések igen változatosak, legyen szó akár egy ételhordóról, egy új ágyról vagy akár valamilyen háztartási gépről. De nagyobb projektekre is vállalkoznak: az általuk szervezett süteményvásáron 1,2 millió forintot gyűjtöttek Máténak, egy SMA-megbetegedéssel küzdő szentesi kisfiúnak, egy idős bokrosi asszonynak pedig újrafestették és bebútorozták a házát, mire hazatért a kórházból.

Szükség van az adományozókra is, de ahhoz, hogy egy ilyen csoport előre haladjon és jól működjön, olyan segítőkre van szükség, mint akikkel én dolgozhatok együtt. Szabó Judit, Ghersin József, Laczkó Zsolt és Vígh István az a négy „angyal”, akikre tűzön-vízen át lehet számítani

– köszönte meg segítői munkáját.

Hogy vagy, Márti néni?

A közösség alapítója nem szereti a rivaldafényt, nem kürtölte világgá ezt a legutóbbi elismerését sem.

Ha megjelenik rólunk egy cikk, azt megosztom, de nem szeretek szerepelni, meg is lepődöm, ha valahol nyilatkoznom kell. Ezt a hírt azért majd büszkén fogom közreadni. Ez egyben köszönet is a csapatunk tagjai felé, mindenképp egy pozitív megerősítés. Azt eddig is tudtuk, hogy nem dolgozunk hiába, de jól esik, hogy el is ismerik a munkánkat. Szeretettel, szívből tesszük, amit teszünk. Ez nem kíván elismerést, de jól esik, ha észreveszik, hogy dolgozunk. Nekünk az az elismerés, ha mosolyogva ránk köszönnek, megkérdezik, hogy vagyunk. Rengeteg embert ismertem meg, jó kapcsolatom alakult ki mindenkivel. Nekem ez a legnagyobb elismerés

– összegzett Ujszásziné Soós Márta.