Szabó Sándor: szeretni kell a munkát és a vendégeket

A kamarai életmű-díjjal kitüntetett, most 76 esztendős Szabó Sándor Makó legismertebb vendéglátósainak az egyike, az azonban korántsem volt egyértelmű, hogy ezt a hivatást fogja választani. – A gimnáziumban kiváló atléta voltam, a Tanárképző Főiskolán szerettem volna továbbtanulni, azt viszont tudtam, hogy ehhez nem elég jók a jegyeim, nyolcszoros volt a túljelentkezés – mesélte. A sors azonban úgy hozta, hogy tévedésből, egy évfolyamtársa helyett mégis levelet kapott arról, hogy felvették. Megdöbbent, hiszen el sem ment a felvételi vizsgára. – Bevittem a papírokat az igazgatói irodába, megmondtam, hogy tévedés történt – mesélte. 

Kitérő a fémiparban

Az édesapja, aki Szabó Sándor jellemzése szerint egy józan gondolkodású rákosi gazdálkodó volt, vett neki egy lakást Makón, mondván: ennyivel tudja segíteni az indulását az életben – neki tehát pénzt kellett keresnie. – Kitanultam a fémipari forgácsoló szakmát, önállóan dolgoztam a FÉG-nél, szerettem is csinálni, de amikor órabér-emelést kértem, azt mondták, nem vagyok párttag és először az elvtársakét kell emelni. A következő hétfőn már nem mentem be – emlékezett vissza. Igen ám, de a munkájára szükség volt, és hirtelen újabb és újabb béremelési ajánlatokkal próbálták visszacsábítani. Ő azonban úgy volt vele, ha eddig nem értékelték, amit csinál, ne most kezdjék el.

Motoron a fagyban Rákosra 

Nagybátyja főkönyvelő volt a Kiszombori Áfésznél, és az ő közbenjárására került a vendéglátásba. Méltatásából, amit a kitüntetés átadása előtt Gergely Gábor, a kamara térségi szervezetének elnöke felolvasott, kiderült, 1971 óta dolgozik ezen a területen, pontosabban akkor kezdett el működtetni egy italboltot Makó-Rákoson. Ez a munka 2 évig tartott – Nem volt könnyű időszak. Igaz, hogy apámék ott laktak, de amikor télen, fagyban, hóviharban motorral jártam ki, megtanultam, hogy a legócskább autó is többet ér, mint egy motor – idézte fel. 1974-től a szegedi utcai italboltot üzemeltette, miután Rontóné Ilonka néni nyugdíjba ment. Minden évben kiváló dolgozó volt, megbízható emberként tartották számon. Mivel szakmai végzettsége nem volt, kereskedelmi végzettséget is szerzett.

Az Autós csárda indulása

A hetvenes évek közepétől az Áfész több egységben helyettesítést bízott rá és feleségére – időközben megnősült. Szabó Sándorné, vagy ahogy mindenki ismeri, Incike a díjátadó alkalmával is ott állt mellette. – Az elismerést valójában ketten kaptuk, hiszen vállt vállnak vetve dolgoztunk mindig, mindez csak együtt sikerülhetett – hangsúlyozta a kitüntetett. Egy idő után olyan vendéglátó helyet is rájuk bíztak, ahol már melegétel-szolgáltatás is volt, többek között a Szőlő Csárdát Makón és a magyarcsanádi Határ vendéglőt. – A kocsma után ez egy teljesen új dolog volt, amit a gyakorlatban tanultam meg – tette hozzá. 1986-ban alkalmazottként kezdett el dolgozni az Autós Csárdában. Amiről ma már kevesen tudják, hogy eredeti épülete a Hídépítő Vállalat felvonulási épülete volt; itt voltak az irodák és itt dolgoztak a lakatosműhelyben azok a munkások, akik a jelenleg használt Maros-hidat megépítették. Az avatóünnepségre Erdei Ferenc parlamenti képviselő is eljött, ő gurított át a hídon egy hordó sört.

Az országos hírnévig

A rendszerváltás után felajánlották nekik az Autós csárdát megvételre, ők pedig éltek is a lehetőséggel, 1992 májusában már sajátként nyitották meg. – Ehhez persze rengeteg beruházásra volt szükség, mert korábban szinte semmit nem költöttek rá, nem fejlesztették. Amikor átvettük, hűtőből például csak egy volt. Most húsz darab működik – mondott egy példát. Az a’la carte étterem, a menü és a rendezvények kiszolgálása a mai napig a fő tevékenységük. 1992 és 1998 között minden vasárnap diszkó volt az Autósban, kint és bent is. Közben péntekenként rendezvényeknek adtak helyet, szombatonként meg lakodalmakat tartottak, szóval volt munka bőven. Mindezt úgy csinálták, hogy közben a vendéglátás színvonalára is nagyon ügyeltek, így a csárdának országos híre volt. – A régi vendégkönyvben három-négy kormány politikusainak kézjegyei is olvashatók – jegyezte meg büszkén.

Gyümölcsfákat nevel

Közben az Autós mellett olyan feladatokat is vállalt, mint 2004-től 5 évig Korona étterem vezetése, de ugyancsak a nevéhez fűződik Makó első pizzériájának, a Don Sartonak a megnyitása. Idővel családi vállalkozása bővült: 1993-tól Csaba fia csatlakozott érettségi után a vendéglátáshoz, és azóta viszi tovább a mai napig az étkeztetést a környék legjobban felszerelt cateringeseként, 1995-től pedig másik fia, Norbert is beszállt. Előbb a Don Sarto Pizzériát vezette, ma a csárdához kapcsolódó panziót üzemelteti különös igényességgel. Szabó Sándor ma már nem folyik bele az Autós vezetésébe – hobbija a gyümölcsfák nevelése.

A siker titka 

Amikor arról kérdeztük, hogyan lehet valaki sikeres vendéglátós, azt mondta, ehhez egyrészt szerencsére van szükség, másrészt nagyon kell szeretni a vendégeket és szeretni kell dolgozni. – A kilencvenes években megtörtént, hogy éjfélig nemigen volt ülőhely az étteremben. Amikor az egyik nap nagy nehezen bezártunk, jött egy osztrák vendég, aki többször járt már nálunk, és elmondta, hogy az országban sok helyen megvacsorázhatott volna, és nagyon sajnálja, hogy nem ért ide időben. Azt mondtam neki, jöjjön, kap egy vacsorát és kinyitottunk a kedvéért – mesélte.