Szentmise a bogárzói oltárkép festőjéért

Bogárzó bő egy évszázaddal ezelőtt még a Makó környéki tanyavilág egyik centruma volt. A tanyavilág 8 méter széles, 14 méter hosszú, 17 méter magas toronnyal ellátott, Páduai Szent Antal tiszteletére emelt, közösségi összefogással épített templomát 1907. szeptember 1-jén szentelték fel. A mellette található iskolával és az olvasókör épületével együtt lett a környék központja. Akkoriban kétezer ember tartozott hozzá. Az elnéptelenedés az ötvenes években, a téeszszervezés beindulásával kezdődött, majd a hetvenes években gyorsult fel. 

Ma alig néhány tucatnyian élnek csak ezen a vidéken. Az egykor pezsgő életre ma már jóformán csak a templom búcsúja és az elszármazottak számára évről évre megrendezett találkozó emlékeztet. A templomot azonban – mint ahogy a Délmagyarország is beszámolt róla – a közelmúltban felújították, sőt a tornyára új kereszt is került.

A rövid életű, földeáki születésű Dehény Lajos (1906-1952) adományként két oltárképet is festett; a másik a nagykopáncsi Szent Gellért templomban látható. A bogárzói festményt, mint Gilicze János Adalékok a bogárzói építkezésekhez című tanulmányában olvasható, 1944-re festette meg. A kibővített templomot abban az évben szeptember 3-án Csepregi Imre plébános szentelte fel az adományozott oltárképpel együtt. A festőművész a háborús viszonyok miatt nem lehetett ott az ünnepségen. Azt nem lehet tudni, hogy mi indította a Hódmezővásárhelyen élő festőművészt a felajánlásra, az azonban tény, hogy mélyen vallásos ember volt – olvasható a tanulmányban. 

Bogárzó múltjának felelevenítése az egykor itt tanító makói Puruczky-házaspár érdeme, akik honlapot is fenntartanak az emlékek, dokumentumok közzétételére. Lapunknak azt mondták, az oltárkép jelenleg is jó állapotban van. A szentmisét Sztracsok Oszkár tótkomlósi plébános celebrálta a festőművész tiszteletére.