Minden csongrádit hazahúz a szíve ilyenkor

Évről-évre a borfesztivál ideje, augusztus 20-a környéke az, amikor hazatalálnak azok, akiket a várostól messzire sodort az élet. A pavilonok között régi barátságok élednek újra, gyerekkori ismerősökbe botolhat az ember.

Vannak olyan alapvető fundamentumok, biztos dolgok az életben, amik ha nem is száz százalékos bizonyossággal, de azért igen jó eséllyel bekövetkeznek: ilyen törvényszerűség az, mint hogy ha lemosom a kocsit, akkor szinte biztosan esni fog, vagy ha a kedvenc csapatom tuti meccsére kötök sportfogadást, akkor elkerülhetetlen a vereség. Csongrádiként az augusztusi borfesztivál egy ilyen biztos pont az életemben: ha végigsétálok a pavilonok között, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy olyanokkal is találkozom, akiket húsz-harminc éve láttam utoljára.

Ilyenkor mintha valami kis csengettyű szólalna meg az ember fejében – vagy sokkal inkább a szívében – és mint a lemmingek vándorlása, a csongrádiak hazatérése is megindul, egy láthatatlan erő vonzza őket szülővárosukba.

A borutcában a zalaegerszegi régész mellé ülök a padra, a jászberényi művelődésszervező int oda, az eső elől szaladtomban pedig a spanyol informatikus köszön rám. Csongrádi mind, akik ha ritkán is, de hazajönnek a városukba, hogy kicsit magukba szívják a mással össze nem hasonlítható csongrádi levegőt, kortyoljanak egy finom bort és beszélgessenek egy jóízűt azokkal a rég nem látott barátokkal, akikkel itt biztosan összefutnak.

Ezért is szinte mindegy, ki áll a színpadon, ismert énekes vagy még be nem futott zenekar húzza a talpalávalót: a lényeg a pavilonok előtt, a padsorok között zajlik. „Ezer éve” nem látott ismerősök, régi barátok borulnak egymás nyakába, vagy éppen most köttetnek olyan barátságok, amik vagy egy rozéfröccs elfogyasztásáig, vagy egy egész életig tartanak majd.

A borfesztivál vonz vendégeket a környező városokból is, de valahogy a lényegét azok érzik igazán, akik idevalósiak: azt, hogy a szülőváros ereje láthatatlan pókhálóként ránk tapad és hazahúz, bármilyen messzire is kerültünk Csongrádtól.