Bedősök az üregben

Ágasvár a Mátra nyugati részén elhelyezkedő, meredek trachithegycsúcs, Pásztóhoz közel. Csúcsán egykor erős vár állt, amelynek mára alig maradtak látható nyomai. A várat először 1265-ben említette oklevél. Fénykorát a 13. és a 14. században élte. A nyugati Mátra összképét meghatározó, legjellegzetesebb 789 méter magas Ágasvár csúcsa távolról is jól látható. 

Ágasvár az amatőr csillagászok egyik kedvelt észlelőhelye, ennek köszönhető, hogy kisbolygót neveztek el róla, a 111570 Ágasvárt. Most, hogy ilyen sokat tudunk Ágasvárról, érdemes megemlékezni egy kevésbé ismert, ám egyéb okok miatt látványos részéről is. Áll ott ugyanis egy megbetegedett, kiszáradt, kettéhasadt és pusztulóban lévő fa, amely még elmúlásában is szép.

Hogy mi okozta a fa vesztét, nem tudjuk, elképzelhető, hogy rákos képződmény áldozata. A rákbetegség felemészti a fában rejlő életerőt, és a pusztulás folyamatát a csúcsszáradás bekövetkezése jelzi. Amikor a rákos seb teljesen körbeér, a fölötte lévő rész teljesen elhal, széles övben a kéreg is elpusztul. Itt is ez történhetett. A széthasadt seb mértékegysége pedig az, hogy hány bedős diák fér bele az üregbe. Ebbe éppen három: Huszka Zoltán, Tóth Albert és Vigh Tamás.