Makói séta a zsidó emlékhelyeknél

A zarándokút – ahogyan a helyi zsidóság hagyományait ápoló Kecskeméti Ármin Baráti Társaságot is vezető Urbancsok Zsolt nevezte – a város főterén, az ügyvédi munkaközösség épületénél indult, ahol a Vidor-család háza állt. Urbancsok Zsolt megmutatott egy korabeli fekete-fehér családi fotót is róluk, majd elmesélte, milyen hányattatott sors jutott nekik. Szót kapott Farkas Éva Erzsébet is – kettejük mondandójából kiderült, hogy valaha Makón a lakosság lélekszámának mintegy 6 százalékát kitevő izraelita közösség élt, akik sokat tettek a városért, soraikban a helyi közélet nem egy megbecsült alakja állt. Az itteni ortodox zsidók tették például kereskedelmi kapcsolataik révén világhírűvé a makói vöröshagymát, és a két közösség egészen az 1920-as évekig példás harmóniában élt együtt, amelynek köszönhetően a Maros-parti város gyarapodott, fejlődött.

Német művész alkotásai

A botlatókövekből Makón összesen 7 darab van. Ezek a főtéren, a Csipkesor végénél, illetve a Bérpalota előtt, valamint az Eötvös utca járdájában vannak elhelyezve. 2007-ben építette be a járdákba ezeket egy németországi művész, Günter Demnig. A kis macskaköveket rézlemez borítja, amelyre felírták az áldozatok nevét, a születési évüket és azt, hol és hogyan haltak meg. A művész, mint annak idején lapunknak elmondta, személyesen nem kötődik a holokauszthoz, felmenői között nincs sem gyilkos, sem áldozat – egyszerűen azt szerette volna elérni, hogy visszaadva a nevüket annak a helynek, ahol egykor laktak, emlékezzenek rájuk.

Megtisztították a köveket

A kis réztáblák persze már kopottak, nehezen olvashatók. Éppen ezért a zarándokút mindegyik állomásánál, miközben Urbancsok Zsolt elmesélte a köveken megörökített emberek sorsát, egy-egy diák megtisztította ezeket. A séta utolsó állomásánál maga a polgármester vállalkozott erre a feladatra. A kövekhez aztán egy-egy szál virág és – zsidó szokás szerint – kavics került.

A zarándokút persze érintette a makói zsidóság számára fontos helyszíneket, így például az izraelita közösség és a neológ zsinagóga emlékjelét, illetve az ortodox zsinagóga épületét is. Mint elhangzott, a Maros-parti város nagyjából 2 ezres zsidóságából 1200-an váltak a holokauszt áldozataivá – többségük haláltáborban vagy munkaszolgálatosként végezte. Az Eötvös utcai botlatókövön megörökített Montág Imre terménykereskedőt például előbb internálták, mert valaki megvádolta, hogy az angol rádió adásait hallgatja, majd az auschwitzi koncentrációs táborban ölték meg.

Megrendítő élmény volt

A menetet elkísérte a helyi zsidó közösséget képviselő Báron Zsuzsanna ügyvéd is, aki azt mondta, megható, hogy emlékeztetnek az áldozatokra, akik közül az ő szülei néhányat személyesen is ismertek.

Megrendítő volt végighaladni ezen az úton, szembesülni azok sorsával, akiknek a kövek az emlékét őrzik – mondta a diákok egyike, a József Attila Gimnáziumban tanuló Horváth Bianka Viktória. Megvallotta: eddig nem is tudott a kövekről. Most sokkal többet hallott a zsidóságról, mint az iskolai órák alatt, és elképzelhetőnek tartja, hogy később, barátaival együtt újra felkeresi az emlékhelyeket.