Érintkezési központ a szentesi művelt társadalomnak a kaszinó

Manapság, ha azt mondjuk, kaszinó, leginkább a pörgő rulettkerék, a black jack asztal vagy a félkarú rabló, azaz leginkább a szerencsejáték jut az ember eszébe. Holott a gróf Széchenyi István által Magyarországon meghonosított kaszinók eredeti célja az volt, hogy a művelt és kellemes társalgás és szórakozás helyei legyenek, ahol az emberek hazai és külföldi lapok és könyvek olvasása révén művelődhetnek, közös véleményt formálhatnak, és megteremthetik a polgári társasélet formáit.

Mitől műveltek az angolok?

Széchenyi István angliai útja során ismerkedett meg az angol egyesületek és klubok társadalmi és művelődési jelentőségével, ezért az 1825–27-i országgyűlés idején Pozsonyban barátjával, Károlyi Györggyel kaszinót alapított, amit az országgyűlés befejezése után Pestre helyeztek át.

Széchenyi a kaszinó létrehozásával helyszínt szeretett volna biztosítani a művelt társalgásnak. A művelődésen túl a tagok szórakozhattak is a kaszinó játékter­meiben, táncmulatságain, zenei estjein vagy vendéglőjében. A pesti Nemzeti Kaszinó mintájára sok kaszinó, társalkodóegylet, olvasóegylet és olvasótársaság alakult Magyarországon és Erdélyben is, erre a reformkori sajtó, különösen Széchenyi lapja, a Jelenkor és az Erdélyi Híradó, ösztönözte is a polgárokat.

Művelődnek a szentesi polgárok

Mint Labádi Lajos egykori főlevéltáros kutatásaiból kiderül, Szentesen is működött a pesti kaszinóhoz hasonló olvasótársaság, róluk 1833-ból van az első adat, viszont tevékenységükről semmit sem tudni.

1845-ben két társaskör is alakult Szentesen: egy Úri Kaszinó, mely a műveltebb nemeseket és a tisztviselőket fogta össze, célkitűzésük pedig a zenei élet pártolása volt, valamint egy Polgári és Kereskedelmi Kaszinó, mely a jómódú gazdálkodókat és kereskedőket tömörítette. Mellettük – alig három évig – működött még egy Takarító és Iparegylet is.

A szabadságharc bukása után, a nyílt abszolutizmus időszakában nem létezett egyleti élet, így a kaszinók működése megszűnt.

Az Úri Kaszinó 1860-ban újból életre kelt, hivatalosan Szentesi Casinó-Egylet néven. A szentesiek polgári kaszinó létrehozását is fontolgatták, de a terv a megyei tisztiszéken elakadt.

A szentesi egylet célja „a társalgás örömének s a művelt társadalom érdekeinek előmozdítása” volt, tagjai pedig művelt, erkölcsileg feddhetetlen férfiak lehettek, derül ki Doba Lajosné A szentesi Úri Kaszinó című munkájából: „A casino-egylet rendes tagja lehet minden önálló, mívelt, s erkölcsileg fedhetetlen férfiú, ki a bevétel iránt írásosan jelentkezve, a választmány által titkos szavazat útján megválasztatik.”

A kaszinó tagjai hamarosan egy székházat is vásároltak a Templom-köz – a mai Kiss Bálint utca – végén, a későbbi kaszinóépület helyének szomszédságában. Az 1880-as évek elejére az öreg épületet kinőtték, időszerűvé vált egy új, tágasabb és díszesebb székház építése.

Új házba költözik a kaszinó

1883-ban gyűjtést rendeztek, de a szükséges összegnek csak a töredéke folyt be. Mint Labádi Lajos írja, a tervezett építkezés ügye 1891-ben, Fekete Márton kaszinói elnökké választásával mozdult ki a holtpontról. Az új elnök már a következő év áprilisában bejelentette, hogy az új székház építéséhez megvásárolta a szomszédos portán lévő Haris-féle házat, és az új kaszinó tervét is elkészíttette Makay Endre műépítésszel, a megyeháza tervezőjével. A tervek szerint egy földszintes épület készül, ahol a díszes nagyterem mellett öt szoba (köztük olvasó és étkező), két öltözőhelyiség, konyha, söntés, éléskamra, pince és egyéb mellékhelyiségek is helyet kaptak. A munkáknak Dobócz-­ ky József építőmester kezdett neki, vállalva, hogy 1893 májusára elkészül az új épület.

Az építkezés a tervezettnél jobban haladt, január végére a festési munkák is elkészültek, így a kaszinói választmány bátran határozhatott úgy, hogy az új házat 1893. február 11-én, vagyis farsang szombatján avatják fel fényes táncvigalommal.

A nevezetes eseményről így írt a Szentes és Vidéke című újság: „Előkelő, választékos közönség volt az, amely tegnap este a helybeli kaszinóegylet bálján, annak új helyiségei ünnepies felavatására összegyűlt. Erősen volt e báli közönség soraiban képviselve a vidék, különösen a körül fekvő puszták uradalmi tisztségeinek családjai és fiataljai, s e vendégek megannyian gyönyörködve szemlélték az egylet új helyiségeit, amelyekhez foghatók (Szegedet és Aradot kivéve) bizonyára az Alföld egyetlen kaszinójának sincsenek.”

Pártszékházból lett zeneiskola

A 165 fővel alakult kaszinó több évtizedig működött, 1941-ben is még 295 tagja volt, a társulatot végül a belügyminiszter 259469/1946. IV/14. számú rendeletével feloszlatta.

Az épület 1944-ig működött kaszinóként, ezt követően előbb a Magyar Kommunista Párt, majd pedig annak utódja, a Magyar Dolgozók Pártjának központi székháza lett. 1948–49-ben a nagytermet kultúrteremmé alakították át, ekkor alakították ki a ma is meglévő színpadot.

A patinás épület 1957-ben kapott méltóbb funkciót: a szentesi Állami Zeneiskola használatába adták. Az iskolai célú hasznosítás érdekében a nagyobb szobákat az 1960-as évek első felében kisebb termekre osztották, az épület utolsó nagyobb átalakítására pedig 1985–86-ban került sor.

Napjainkban továbbra is a zeneiskola működik az épületben Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola néven, továbbvíve azt a kultúrabarát, művelődést pártoló szemléletet, mely egykor a szentesi kaszinót is életre hívta.

„A casino-egylet rendes tagja lehet minden önálló, mívelt, s erkölcsileg fedhetetlen férfiú.”